URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem. (Zsolt 139:1)
Megvizsgálni az orvos szokta az embert, ha betegek vagyunk, vagy részt veszünk egy szűrővizsgálaton. Ahhoz, hogy egy-egy betegség beazonosítható legyen, szükséges a vizsgálat. Igen ám, de Igénk Istenről írja, hogy megvizsgál és ismer bennünket. Isten úgy is munkálkodik, mint egy orvos? Bátran írhatom, hogy igen.
Többek között azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy Ő akkor is megvizsgál és ismer bennünket, ha ezt nem akarjuk. Ismer bennünket az Úr. Ez örömmel tölt el, vagy megrémít? Megrémít, ha van takargatnivaló életünkben. Örömöt jelent viszont akkor, ha tisztaságra, erényes életre törekszünk. Mert bár az utóbbi sem hibátlanságot, bűntelenséget jelent, de tudjuk a bűnbocsánat, lelki béke forrását. Örülj annak, hogy Isten ismer téged! Nemcsak tetteidet, szavaidat, hanem még a gondolataidat is! Vidd elé újra és újra háládat, bűneidet, gondjaidat, terveidet! Áldását és veled való kegyelmét napról napra megtapasztalod így! Ugye ez nem rémít meg?
A nap gondolata:
Ha olyannak látjuk az embereket amilyenek, akkor rosszabbá tesszük őket. Ha viszont úgy kezeljük őket, mintha azok lennének, aminek lenniük kellene, akkor segítjük őket azzá válni, amivé képesek. (Goethe)
GYÓGYITSD MEG SZEMEIM
Vak az útfélen:
én vagyok.
Azt hittem már
mindent látok,tudok,
de micsoda balga gondolat,
még azt sem tudom igazán
ki vagy?
- Örökkévaló Isten,
óh,Te Nagy!
Jóságodat fel
nem foghatom.
Csa állok itt
az útfélen vakon.
S kiáltozok:Uram!
Uram,Jézusom!
Csak láthassalak
azt kivánom!
Gyógyitsd meg szemeim
homályát,nagyságodat
ne ködön át lássák!
- Ismerjelek meg
tisztán,egészen
és menjek Feléd
hittel,merészen.
S Te mondd!
Nyiljon meg szemem!
Nyiljon meg úgy,
ahogy akarod!
- Lássak,mint
a jerikói vakok.
P.Kovács Erzsébet verse
Kommentáld!