Nincs csodálatosabb, mint egy játékos gyermek, és nincs szörnyűbb, mint egy gyermeteg felnőtt. (Oakwood, Alexander 1938-2000, Doubravszky Sándor írói neve

Eucharisztia iránti tisztelet nyilvános kifejezése. Kölnben vezették be, s a 14. sz: sok német városban elterjedt. Célja kettős volt: hitvallás az eretnekekkel szemben; ill. Krisztus felmutatása világnak és a világ hódolatának kifejezése Krisztusnak. Az Úrnapja útvonalán négy oltárt állítottak a négy égtáj felé, ott felolvastak egy-egy, az Euch. alapításáról szóló szentírási részt, majd szentségi áldást adtak. Az Úrnapja egyben oltalomkérés is volt a természeti csapások, ill. háborúk ellen. 

Egyházjog szerint ott kellet tartani, ahol ez a mpp. megítélése szerint lehetséges; részletesebb szabályok kiadása is a mpp. feladata (944. k.). Néhány általános előírást az eucharisztikus körmenetekről a De sacra communione et de cultu mysterii eucharistici extra missam című szertartáskönyv. Bűnbocsánat és Oltáriszentség. Szertartáskönyv közöl. 

A néphagyományban Úrnapja a legünnepélyesebb hitvallás, az Egyházhoz tartozás kifejezésének alkalma. A középkori és az újkor eleji misék tömegméreteiről és ünnepélyességéről sok leírás maradt, különösen jól ismertek a budavári körmenetek, melyeken királyok (Zsigmond, II. Ulászló, II. Lajos) is részt vettek. Az újkorban a Habsburg-uralkodók és a bécsi udvar számára is fontos volt Úrnapja méltó megünneplése. Ebben a pap baldachin alatt viszi az Oltáriszentséget, előtte fehér ruhás kislányok vagy a Mária-lányok kosárból virágszirmokat szórnak. Az Úrnapja útvonalába eső szabadtéri oltárok legtöbbször zöld ágakból készített lombsátrak voltak, amelyekbe képeket, szobrokat állítottak. A sátrakat ritkábban vallásos társulatok, gyakrabban egyes családok, nemzetségek készítették. A királyi és fővárosi ünneplések szokásrendje kihatott a kisvárosi és falusi úrnapok szokásvilágára is. 

Szertartásain, így ezen azoknak is részt kellett venni (pl. a pásztoroknak), akik foglakozásuk miatt máskor ritkán látogatták a templomot. Általában a falusi, mezővárosi közvélemény fontosnak tartotta, hogy a közösség valamennyi férfitagja ott legyen ezen. 

Falvakban úrnapi sátrakat az oltárak fölé készítettek a falu különböző pontjain, később csak a templom körül. A sátrakhoz és a szentség elé szórt zöld gally, virág és fű összehordása fiatal legények és leányok kötelessége volt, az oltár fölállítása és szentképekkel való feldíszítése azé a gazdáé, akinek házát a plébánosos kijelölte. A Úrnapja énekeit zenekar kísérte.

Székelyföldön, Göröcsfalván a négy oltár mellé jegenyeágakat, Csíkdánfalván nyírfaágakat vertek, Csíktaplocán az oltárokat az utcák keresztjeinél helyezték el, Gyergyóalfaluban az oltárokat a piacon, az iskolánál és a községháza előtt állították föl. Gyimesbükkön, ahol Úrnapján van a templombúcsú, a menet élén a „Kontumáciáig" vonul sok virágkoszorúval díszített színes zászlóval, piros-fehér-kék csíkos, „rezes"-rokolyás asszonyok, fehér harisnyás, fekete mellényes férfiak, a fehérbe öltözött gyermeksereg, népviseletes leányok kíséretében. Sükösdön az ünnep nyolcadáig, Jézus Szíve napjáig a templom padozatán maradt a fű és a virág, ekkor a falu népe széthordta.

Az Oltáriszentség elé szórt és vele megáldott úrnapi ág és virágszirom, valamint az úrnapján széthintett fű és virág egyike a mai katolikus nép legtiszteltebb, legtöbbre tartott szentelményeinek.

Azután mindenki igyekezett hazavinni a lombsátrak zöld ágaiból, sokan a saját virágukat vitték haza, amelyet a körmenet előtt koszorú v. csokor formájában a sátorra akasztottak, ill. a sátorba tettek. A faágakat a kertben a vetemények közé szúrták, Andrásfaván az úrnapi koszorút az istállóba a gerendára akaszották, a földeákiak az úrnapi sátorból hozott füvet a háztető alá vagy a gerendára tették a ház oltalmára. Csíkszentimrén, Csíkcsekefalván, Kászonfeltízen az úrnapi oltárról egy-egy ágat vittek haza és minden levelére egy Miatyánkot mondtak, Csíkkozmáson a zöldágakat az ágy fölé tűzték, s leveleire az egy-egy Üdvözlégyet imádkoztak. 

katolikus.hu