,, Majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, amikor darabokra töröm igájukat, és kiszabadítom őket. "(Ez 34,27)
,,Most, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet." (Róm 6,22)
A mai nap bibliai olvasmányai:
2Thessz 1,3-12 -- Mt 24,1-14
------------------------------------------------------------
Lelki útravaló a mai napra
,,Adjátok meg ami a császáré, a császárnak és ami Istené
- Istennek." Márk 12,17
Uram!
Az emberi társasegyüttélésnek kevés kérdése van, mely
oly messze múltra nyúlnék vissza, mint ez: mivel
tartozunk Istennek és mivel a császárnak.
Legtöbbször égető a kérdés. Mert megnyugtató módon
ritkán oldották meg. Egyszer Istenre hivatkozva a
vallási közösség - vagy keresztyén talajon: az egyház
- olyan igényt emelt, mely tehetetlenségre bénította a
császárt (vagy amint ma inkább mondjuk: az államot).
Máskor az állam fogta üldözőbe az egyházat,
kizárólagos hatalmának biztosítása érdekéből.
Téged ellenfeleid csak kísérteni tudtak ezzel a
kérdéssel. Magasan a kísértés fölé emelkedtél.
Híveidnek azonban gyöngeségükben sok életkeserűségük
támadt ebből, és gyakran belebuktak.
Uram!
Azt a meggyőződést, melyet e tekintetben szívemben
hordozok, tőled kaptam. Szeretnék ebben megállni,
bármi következmény járjon is a nyomában. Meggyőződésem
ez: mennyei Atyámnak kell rendelkezésére bocsátanom
minden erőmet, képességemet, egész szívemet. Így
használok legjobban hazámnak. Viszont Istentől kapott
földi hivatásomat teljes hűséggel kell betöltenem
mindenkor, mert így válik tartalmassá az
istentiszteletem.
Ugye, Uram, jóváhagyod ezt a meggyőződésemet?
Kommentáld!