,,...Aki közületek nem bűnös,
az vesse rá elősször a követ."
Jn.8:7
Uram! Abban a nagy számban
összeverődött csoportban,amely
egy házasságtörésen kapott nőt
hajszolt szined elé,egyetlen
ember nem akadt,akinek erkölcsi
joga,belső szabadsága lett volna,Mózes törvénye értelmében,követ hajitani a
bűnös asszonyra.Pedig mindegyik szivesen megtette volna.Ebben a bibliai jelenetben
csak egyvalaki volt,aki
megitélhette az asszonyt.:Te. Te viszont ezt nem akartad.Mert Te nem
összetörni vagy halálra üldözni jöttél embereket,hanem meggyógyitani.
Nem itéletet hoztál,hanem az Atya irgalmát.
Uram! Bár ez a kép igen beszédesen megmutatja nekem az ,,ember"
indulatát- (és megdöbbent) - és megmutatja nekem a Te szépségedet-
(és ez nekem fölötébb jó) - mégis:emelj át a mai bibliai jelenetnek ezen
az általános benyomásán.Engedd tisztán látnom,az indulatos tömeghez való viszonyomat.És segits tőle elkülönülnöm.Nem azért mintha közömbös
lennék a bűn irányában,hanem azért,mert az itélkezés nem az én dolgom.
Isten az ,aki itél.
Adj olyan szemet,mellyel felismerem helyemet a Te oldaladon.Nekem,aki
mindennap Isten irgalmából élek,ezt az irgalmat tovább kell adnom.Ez
igazolja kereszténységemet,és igy lesz áldássá életem a mások számára.
(Ordass Lajos:Útravaló)
Kommentáld!