Bizony a sok álommal és a sok beszéddel együtt jár a
    hiábavalóság. Ezért féld az Istent! (Préd 5,6)

    Ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te
    nevedet, hiszen egyedül te vagy szent. (Jel 15,4)


  A mai nap bibliai olvasmányai:

    1Móz 9,12-17 -- Mk 1,40-45

------------------------------------------------------------

                  Lelki útravaló a mai napra
    
          Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj
          Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert
          Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket. (Mt 2,13)
   
    Az Úr angyala nemcsak a bölcseket, de Józsefet is
    figyelmeztette a veszélyre. A szent Családnak az éj
    leple alatt el kellett indulnia Egyiptomba. Jézus még
    járni sem tudott, máris a fájdalmak útján találta
    magát. Még csak csecsemő, de meg kell ismernie a
    földönfutók és a hajléktalanok sanyarú sorsát. Apja
    vendégmunkás egy idegen országban, ki tudja, kapott-e
    magának való kenyérkeresetet, s elegendő jövedelmet?!
    Szükségük volt a bölcsek ajándékára, hogy az otthon
    maradt holmit, ruhaneműt és szerszámot pótolni tudják.
    Ám az is elképzelhető, hogy a lengyel prózaírónak, Jan
    Dobraczynskinek van igaza, s a menekülők az
    országhatárt őrző katonáktól a bölcsek aranyain az
    életüket váltották meg. Így történt-e vagy sem,
    mindenesetre ebben a történetben tetten érhetjük Isten
    gondviselését.
    Isten megőrizte Jézust Heródes kardjától. Ám a földi
    élete végén ott magasodott a Golgota, ahol az
    Egyszülött Fiú a szenvedést és a halált tudatosan
    vállalta értünk, s mint igaz életét adta a nem
    igazakért.
    Babits Mihály Csillag után című versében arról ír,
    hogy a bölcsek nyomán ő is szeretett volna eljutni a
    jászolbölcsőhöz. Sok időbe telt, míg összeszedte
    ajándékait, s az országok határain is folyton
    megállították. A vámosok elszedték tőle az aranyat, de
    még a tömjént is, hiszen arra "szükség van a helyi
    hatalmasságok fényét méltán dicsőíteni". Kifosztva,
    alaposan megkésve érkezett a jászolbölcső helyett már
    a Golgotához, s megmaradt mirhájával Krisztus véres
    lábát kenegette.
    Hiszem, hogy a költő mégsem késett el, sőt így ért
    igazán célhoz! Az jut el Betlehembe, aki járt már a
    Golgotánál! Aki tudja, hogy a jászolban nem más
    fekszik, mint az Úr Krisztus, a Megváltó!
    . . .
          URAM!
    Te megszülettél énnekem, még akkor nem is éltem.
    Kiválasztottál engemet, és földre jöttél értem.
    Még meg sem alkotott kezed,
    és Lelked már elvégezett az én üdvömre mindent!
    ...
    Csak egyet, egyet kérhetek, egy égi jóra várok:
    hogy a szívemben végy helyet, ó, Jézus, bárhol járok.
    Tedd jászladdá a szívemet!
    Jer, térj be, és betér veled az öröm égi fénye!
    (161,2.6) Ámen