,,Vagy az a tizennyolc,akire
rászakadt a torony Siloámban,
és megölte őket,gondoljátok-é
hogy bűnösebb volt minden más
Jeruzsálemben lakó emebernél?"
Lk.13:4
Uram! Szerencsétlenségek
mindig is voltak.Számban és
arányban fokozódnak gyorsuló
korunkkal.Egyesekkel vagy
tömegekkel történnek.
Egyszer mulasztások miatt.
Máskor minden óvintézkedés
ellenére.Messze a nagyvilágban
vagy közvetlenül a
szomszédunkban.Egy pillanatra megdöbbenést keltenek.Egy-egy emberben segitőkészséget ébresztenek.Legtöbbször azonban csak szóáradatra oldják meg a nyelveket.Még jó,ha a sok szóban legalább
sajnálkozás jut kifejezésre.De gyakran a szerencsétlenség súlytotta em-
ber terhét növeli,vagy emlékét gyalázza meg az a szimatolás,mely
mindenáron tudni akarja,milyen rejtett bűnért bűnhűdött?
Uram!
Megértem szavadból:engem is elérhet a szerencsétlenség.Ezzel nem ret-
tegtetni akarsz.Megtérést sürgetsz bennem ezen a reggelen is.Ne felszi-
nes könnyelmöséggel induljak neki a napnak.Hanem bizó hittel,amellyel
mindent csendes szivvel hagyok rá Atyámra,és csendes szivvel fogadom
el,amit ád ,még ha szerencsétlenség ér is.Sőt,a hit merészségével mondom
ez még igazolhatja is szeretetét.
(Ordass Lajos:Útravaló)
Kommentáld!