Ragyogjon rá orcád elpusztult szentélyedre,

    önmagadért, ó Urunk! (Dán 9,17)

    Ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a

    sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész

    épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik

    az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten

    hajlékává a Lélek által. (Ef 2,20-22)

  A mai nap bibliai olvasmányai:

    Mt 10,40-42 -- 1Kor 11,2-16

------------------------------------------------------------

                  Lelki útravaló a mai napra

                        Isten kezében.

    Tiéid valának és nékem adtad őket.

    János 17, 6.

    Senki emberfia nem tehet róla: ha valóban gondol

    Istenre, úgy megrémül, hogy a világból is szeretne

    kifutni. Sőt ha csak említeni hallja Istent, már

    remegő félelem fogja el. Nem holmi durva és

    megkeményedett emberekrő1 beszélek. Hanem olyanokról,

    akiket szíven talál bűntudatuk. Mint ahogy csakis

    ilyeneknek prédikálunk. Mert a lelkiismeret érzi és

    tudja, hogy Isten ellensége és kárhoztatója a bűnösnek

    s hogy Istennek e haragját se ki nem bírja, se ki nem

    kerülheti. Szegény lelkiismeret tehet-e mást, mint

    kétségbeesett szepegéssel megreszket és sápadtan

    elhűl, mintha mennydörgő villámcsapás érte volna?!

    Ezért kell a Krisztusnak mindezzel szemben eljönni,

    hogy édes, nyájas, vigasztaló igéjét szívünkbe oltva,

    elűzze a nehéz, keserű és rettegő érzést s az Atyát

    olyannak mutassa meg, mint akit csak kívánni lehet.

    Vegyük szívünkre ezt az igét gyógyító vigasztalásul.

    Azért hát azok gyötrődjenek, akiknek nincs

    evangéliomuk s a Krisztust nem akarják hallgatni. Te

    ellenben tudjad, hogy nincs a földön nagyobb

    vigasztalás, mint amit Urad maga kínál s ád. Az, hogy

    Isten tulajdona vagy, - édes gyermeke, mert hiszen

    igéjét kedveled s a szíved édesnek érzi. Mert mikor

    téged Krisztus szeret, akkor Isten maga szeret. Hiszen

    éppen azért jelentette aki így magát, hogy ne kelljen

    jobbra-balra kutatnod, sem azon gyötrődnöd, mit

    végzett felőled, hanem, hogy az igében mindent

    megtalál j, ami az ő akaratát s a te üdvösségedet

    illeti.

          Az Úr az én hű pásztorom

          És megtart oltalmában,

          Azért meg nem fogyatkozom

          Semminemű javában.

          Engem ő maga legeltet

          És szent beszédével éltet

          Gyönyörűséges helyen.

    Lelki útravalónk Luther: Jer, Örvendjünk,

    keresztyének! c. könyvéből való.