Böjt 1. vasárnapja (Invocavit)

  A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

    Jó szándékkal tekintek rájuk, felépítem és nem

    rombolom le, elültetem és nem gyomlálom ki őket. (Jer

    24,6)

    Az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem

    csak Isten, aki a növekedést adja. (1Kor 3,7)

  A mai nap bibliai olvasmányai:

    Mt 4,1-11 -- Zsid 4,14-16 -- Zsolt 91

  Az ünnep igéi:

    Ha kiált hozzám, meghallgatom. (Zsolt 91,15)

    Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit

    lerontsa. (1Jn 3,8b)

  Lekció:

    Mt 4,1-11

  Igehirdetési ige:

    Zsid 4,14-16

------------------------------------------------------------

                  Lelki útravaló a mai napra

                  BÖJT ELSő HETE. - INVOCAVIT.

                    KISÉRTÉS - PRÓBATÉTEL.

    Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni

    gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben,

    hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.

    Zsidókhoz írott lené! 4, 15.

    Mikor az ördög megkísért, szívemet azzal vigasztalom,

    hitemet azzal erősítem, hogy ismerem Azt, aki az

    ördögöt legyőzte és aki nékem mindenkor segítség és

    vigasztalás. A hitem tehát legyőzi az ördögöt. Isten

    éppen azért ad hitet, hogy tudjam: Krisztus legyőzte

    értem az ördögöt.

    Nem félek hát a kísértéstől. Hiszen arra való az, hogy

    a hitem megerősödjék, felebarátom pedig az én

    megkísértetésemben és győzelmemben vigasztaló példát

    lásson.

    Számíthatsz rá, hogy mikor hinni kezdesz, a kísértés

    sem várat sokáig magára. A Szentlélek nem hagy békén,

    hanem hamarosan kísértésbe vet. Miért? Hogy a hitünk

    alaposan kipróbált legyen. Mert különben úgy

    táncoltatna az ördög, mint szél a szalmaszálat. De

    Isten nehezéket akaszt ránk s ezzel jól megrögzít,

    hogy ördög és ember meglássa rajtunk az ő hatalmát.

    így bizonyítja meg Isten a mi gyengeségünkben az ő

    felséges dicsőségét. Ezért taszít bennünket

    pusztaságokba, elhagyatottságba, ahol semerre

    segedelmet nem látunk, sőt úgy érezzük, hogy maga

    Isten is egészen elhagyott. Mert ahogy a Krisztussal

    bánt, úgy bánik velünk is. Ez pedig nem gyerekjáték,

    hanem félelmetes próbatétel.

          Jézus sebeidnek mélye

          Vigasztalja lelkemet,

          Minden földi nagy ínségbe

          Ott látom keresztedet:

          Ha kísértnek a bajok

          És már bűnre gondolók,

          Szenvedésed emlékeztet,

          Hogy kerüljek minden vétket.

    Lelki útravalónk Luther: Jer, Örvendjünk,

    keresztyének! c. könyvéből való.