Böjt 2. vasárnapja (Reminiscere)

 A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

    Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható

    árnyékában pihen, az ezt mondhatja az Úrnak: Oltalmam

    és váram, Istenem, akiben bízom! (Zsolt 91,1-2)

    Nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az

    erő, a szeretet és a józanság lelkét. (2Tim 1,7)

  A mai nap bibliai olvasmányai:

    Mk 12,1-12 -- Róm 5,1-5(6-11) -- Zsolt 123

  Az ünnep igéi:

    Gondolj, Uram, irgalmadra! (Zsolt 25,6)

    Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy

    Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök

    voltunk. (Róm 5,8)

  Lekció:

    Mt 15,21-28

  Igehirdetési ige:

    ApCsel 20,17-24

------------------------------------------------------------

                  Lelki útravaló a mai napra

                BÖJT MÁSODIK HETE. - REMINISCERE.

                  ENGEDELMES VOLT MINDHALÁLIG.

    Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak

    akaratát cselekedem, aki elküldött engem és az ő

    dolgát elvégezzem.

    János 4, 34.

    Isten akarata, amelyet Krisztus betöltött, nem egyébb,

    mint a Krisztus engedelmessége. Ahogyan Pál mondja:

    Engedelmes lett értünk. Ebben van mindnyájunk

    megigazulása is: " . . . egynek engedelmessége által

    sokan igazakká lesznek."

    "Megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig

    a keresztfának haláláig."

    Mindezt nem azért teszi, mintha méltók volnánk rá,

    vagy megszolgáltuk volna. Ily felséges Valaki ilyetén

    szolgálatára ugyan ki volna méltó?! Hanem azért teszi,

    hogy engedelmeskedjék az Atyának. PáI apostol itt

    szinte egyetlen szóval feltárja az eget, bevisz oda,

    hogy beletekinthessünk Isten felségének mélyeibe s

    megláthassuk atyai szíve kibeszélhetetlenül kegyelmes

    akaratát, irántunk való szeretetét s hogy érezhessük,

    miként végezte eI Isten jótetszése öröktől fogva

    mindazt, amit Krisztus, a Dicsőséges értünk

    cselekedjék s meg is cselekedett.

    Kinek ne olvadoznék szíve az örömtől? Ki az,, aki nem

    akarna szeretni, dicséretet mondani és hálát adni? Ki

    az, aki kész ne volna az egész világ szolgája lenni,

    sőt a semminél is szívesen kevesebbé és semmibbé

    válni, mikor látja, hogy mily drágának ítélt minket

    maga az Isten, aki atyai akaratát szent Fia

    engedelmességén oly gazdagon kiárasztotta és

    megbizonyította.

          Krisztus ártatlan Bárány,

          Ki miértünk megholtál

          A keresztfa oltárán

          Nagy engedelmes voltál.

          Viselvén bűneinket,

          Megváltottál minket.

          Irgalmazz nékünk,

          Oh Jézus, oh Jézus.

    Lelki útravalónk Luther: Jer, Örvendjünk,

    keresztyének! c. könyvéből való.