Böjt 3. vasárnapja (Oculi)

  A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

    Erős torony az Úr neve, oda fut az igaz, és védelmet

    talál. (Péld 18,10)

    Jézus mondta: "Aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és

    azok szerint cselekszik: megmutatom nektek, kihez

    hasonló. Hasonló ahhoz a házépítő emberhez, aki

    leásott, mélyre hatolt, és a kősziklára alapozott."

    (Lk 6,47-48)

  A mai nap bibliai olvasmányai:

    Lk 9,57-62 -- Ef 5,1-8a -- Zsolt 129

  Az ünnep igéi:

    Szemem állandóan az Úrra néz. (Zsolt 25,15)

    Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem

    alkalmas az Isten országára. (Lk 9,62)

  Lekció:

    Lk 11,14-28

  Igehirdetési ige:

    Jel 5,1-9

------------------------------------------------------------

                  Lelki útravaló a mai napra

                  BÖJT HARMADIK HETE - OCULI

                        SZOLGÁLNI JÖTT

    Tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott

    néki és hogy ő az Istentől jött és az lstenhez megy,

    felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját; és egy

    kendőt vévén, körülköté magát. Azután vizet tölte a

    medencébe és kezdé mosni a tanítványok lábait és

    megtörleni a kendővel, amellyel körül vala kötve.

    János 13, 3-S.

    Ezzel a hatalmas igével mutatja meg János, hogy milyen

    gondolatok töltötték el Jézust, mielőtt tanítványai

    lábát megmosta. Nem szenvedéseire gondolt szomorkodva,

    - pedig hamarosan erre kerül majd a sor, - hanem

    dicsőségére gondolt, amelyben öröktől fogva volt az

    Atyánál s amelybe most embersége után visszatér

    örökre. Nem lett volna csoda, ha e felséges gondolatok

    egészen elvonták volna figyelmét az emberekről.

    Krisztus azonban éppen e dicsőséges gondolatok

    közepette egyszer csak felkel az asztaltól, leteszi

    felsőruháját, kötényt köt, vizet tölt s elkezdi mosni,

    aztán megtörölni tanítványai lábát.

    Krisztus gondolatai és cselekedete között nincs itt

    sem ellentét. A gondolata ez: Isten vagyok, mindenek

    Ura. Az ördög érzi, hogy ideje fogy, azért tombol

    teljes erejéből. Holnap ilyenkor már minden

    ellenségemmel együtt lábamnál hever s békét hagy az én

    keresztyéneimnek. S mit tesz az Úr? Olyasmit, ami

    szolgák és cselédleányok teendője szokott lenni:

    megmossa tanítványai lábát.

    E példájával arra akar tanítani, hogy kegyelmi

    ajándékainkkal mi se gőgünket és nagyravágyásunkat,

    hanem felebarátaink legjavát szolgáljuk.

          Mindezekből oh, mit értsünk,

          Szíveinkbe vajh mit véssünk?

          Isten, Isten

          Végtelen kegyelmét;

          Hozzánk, hozzánk

          Csuda nagy szerelmét.

    Lelki útravalónk Luther: Jer, Örvendjünk,

    keresztyének! c. könyvéből való.