Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember? (Jób 4,17)
Jézus Krisztus önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik. (Tit 2,14)
A mai nap bibliai olvasmányai: 1Kor 15,20-28 -- 1Pt 1,1-12
Lelki útravaló a mai napra
Megigazulásunkért támadt fel!
Aki a mi bűneinkért halálra adatott és feltámasztatott a mi megigazulásunkért.
Római levél. 4, 25.
Ha a bűneimet magamon nézem, megfojtanak engem. Azért hát Krisztusra kell néznem, aki bűneimet magára vette. Bűneim tehát mostmár nem rajtam, hanem Krisztuson vannak s őt fojtogatják. Lássuk, mire mennek Vele?! Bizony földhöz verik és megölik. Uram Isten, mi lesz most Krisztussal, az én Üdvözítőmmel? Nos, jön az Isten, Krisztust előhozza a sírból és megeleveníti. Sőt, maga mellé helyezi az égbe s mostantól fogva uralomra emeli mindenek fölé. Hát az én bűneim hová lettek? Fenn maradtak a golgotai gyalazat-fán. Ha ehhez hittel ragaszkodom, akkor lelkiismeretem nyugodt, mert hiszen nincsen bűnöm. Dacolok a halállal, ördöggel, bűnnel és pokollal, mikor gyötörni akar. Megteheti ugyan, mert hiszen Ádám fia vagyok. Meg kell halnom is hamarosan. De mert a Krisztus bűneimet magára vette s meghalt miattuk, halál, ördög, bűn és pokol nem árthat nékem: Krisztus erősebb náluk, nem bírnak Vele. Kitör a sírjából s földre teperi őket. Azután felmegy a mennybe, megkötözi ellenségeit s uralkodik mindeneken, mindörökké. Ezért nyugodt a lelkiismeretem. Boldogan örvendezem s nem félek többé e zsarnokoktól, mert Krisztus elvette rólam s magára vette bűneimet. Rajta pedig ugyancsak jóhelyen vannak!
De Jézus Istennek Fia,
Ki eljött e világra,
Midőn érettünk meghala.
Bűneinktől megválta.
lált ő győzte meg,
nösök ne fél jetek!
Halál fullánkja elveszett,
Nincs hatalma: örvendjetek!
Lelki útravalónk Luther: Jer, Örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.
Kommentáld!