Maradjon velünk, Uram, szereteted, mert mi is benned reménykedünk! (Zsolt 33,22)
Kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez. (Ef 2,8)
A mai nap bibliai olvasmányai: 1Kor 5,6b-8 -- 1Pt 1,22-25
Lelki útravaló a mai napra
Krisztus a mi vigasztalásunk.
Mikor azért estve vata, azon a napon, a hétnek első napján és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok a zsidóktól való félelem miatt, eljőve Jézus és megálla a középen és monda nékik: Békesség néktek!
János 20, 19.
Ugyan mitől félnek ezek a tanítványok? A haláltól, amely bizony körülvette őket. De hát mért félnek a haláltól? A bűn miatt. Ha bűnők nem volna, félelmük se volna, mert hiszen akkor a halál nem árthatna nékik. A halál gyilkos fullánkja a bűn. A tanítványoknak, mint mindnyájunknak is, az a baja, hogy nincs helyes ismeretük Istenről. Ha volna, akkor nem kellene félniök, sőt teljes biztonságban érezhetnék magukat. De aki Istenben nem hisz, mit is tehetne mást, mint nyugodt lelkiismeret híjján örökké a haláltól reszkető!
De ha valaki ilyetén félelmében Istenhez kiált, azt az Úr nem hagyja magára. Mint ahogy Krisztus sem marad sokáig távol félénk tanítványaitól, hanem hamarosan ott terem s vigasztalva mondja: "Békesség néktek!" Bátorodjatok, én vagyok; ne féljetek. Így van ez ma is. Mikor félelemben kuporgunk, Isten talpra állít, evangéliomot hirdettet nekünk s ezzel örvendező, nyugodt lelkiismeretet teremt bennünk.
Ahol Krisztus van, ott van bizonnyal az Atya is és a Szentlélek is. Ahol pedig a Szentháromság van, ott nincs törvény, csak merő kegyelem, nincs bűn, hanem csupa irgalmasság, nincs halál, csak élet, nincs pokol, csak tiszta mennyország. Így vigasztal engem a Krisztus műve, - mintha volna sajátom.
A haláltól mi nem félünk,
Mert habár
Sírba zár,
Szebb hazát remélünk;
Ott a szenvedésnek vége,
Meggyógyít,
Ajtót nyit
Örök üdvösségre.
Lelki útravalónk Luther: Jer, Örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.
Kommentáld!