Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek! (Zsolt 42,12)

A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni. (1Pt 5,10)

A mai nap bibliai olvasmányai: Mt 26,30-35 -- 1Tim 1,1-11 

Lelki útravaló a mai napra

Ismerem az enyéimet!

Én vagyok a jó pásztor és ismerem az enyéimet és engem is ismernek az enyéim. Amiként ismer engem az Atya és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. János 10, 14-15.

Krisztus itt azzal vigasztal, hogy juhait akkor is megismeri, ha egészen elborítja őket a nyomoruság és gyalázat.

S hogy ezt minél jobban szívünkbe vésse, azt is hózzáteszi: "Ahogy az Atya ismer engem." Ez bizony felettébb elrejtett ismerés. Hogy az Atya-Isten ismeri az ő egyszülöttjét, pedig nyomorult, koldus gyermekeként jászolban kell feküdnie. Tulajdon népe nem ismeri, sőt el- és kiveti. Függ a kereszten gyalázatban, mezítelen, két lator között, mint gonosz istenkáromló és lázító, Istentől, embertől elátkozva, úgyhogy gyötrődő sikoltással kiált az égre: "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?"

S Krisztus mégis azt mondja ebben az igében: "Az én Atyám ismer engem." Éppen ebben a kínban, gyalázatban s botránkoztató testben ismer, mint egyszülöttjét, akit áldozatul küldött, hogy odaadjam életemet juhaim üdvére.

Ugyanígy én is ismerem az én Atyámat s tudom, hogy ő mindazáltal se el nem felejtett, se el nem hagyott engem, hanem a gyalázat, kereszt, halál állapotával és állapotából vezet az örök élet dicsőségére.

Így ismerjenek és ismernek engem is az én juhaim nyomoruságukban, gyalázatukban, halálukban is szerető, hű Megváltójuknak, aki ugyanígy szenvedtem, sőt életemet adtam értük biztosítékul, hogy nem hagyom és nem feledem el, hanem mindenben csodaképpen megtartom és örök győzelem dicsőségére viszem őket.Ámen

E világnak, mint virágnak 

Szépségei bár nagyok: 

Téged vallak pásztoromnak, 

Én csak nálad maradok.

Lelki útravalónk Luther: Jer, Örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.