Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! (5Móz 6,4)

Különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz. (1Kor 12,6)

A mai nap bibliai olvasmányai: 1Kor 14,6-9.15-19 -- 1Tim 6,11-16 

Lelki útravaló a mai napra

A gyülekezet éneke

Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai fiának Szózata, annak a férfiúnak szózata, aki igen felmagasztaltaték; Jákób Istenének felkentje és Izrael dalainak kedvence. Az Úrnak lelke szólott énbennem és az ő beszéde az én nyelvem által. 

Sámuel második könyve 23, 1-2.

A hit nem nyugszik és nem henyél. Kitör, beszél, prédikál, sőt nagy örömében felgerjedve szépséges zsoltárokat költ, boldog szerelmes dalokat énekel, részint Isten dicséretére, részint az emberek hasznos serkentésére és okulására. Mai igénk azonban a zsoltároknak nemcsak nyelvtani és zenei szépségére gondol, a művészi szórendre, a dallam édes zenéjére, hanem inkább a zsoltárok teológiai, lelki értelmére. Mert a zsoltárok ebben igazán gyönyörűek. A zene, mint Isten csodálatos ajándéka természetesen jó segítség a szöveghez, különösen ha a háznép teljes komolysággal együtténekel.

Dávid azonban a zsoltárait Izrael zsoltárainak nevezi. Nem a kar hát azokkal kizárólagos tulajdonként csak maga dicsekedni, hanem azt akarja, hogy Izrael ismerjen bennük a magáéra. Mert nagyon fontos, hogy Isten népe egy igét s egy éneket fogadjon el. Ezért beszélünk mi keresztyének a mi zsoltárosainkról. Ambrózius szép énekeit azért nevezzük egyházi énekeknek, mert az egyház elfogadta s használja azokat, mintha tulajdon szerzeményei volnának. Ezért nem azt mondjuk: Így énekel Ambrózius, Gergely,

Prudencius vagy Szedulius, hanem, hogy így énekel a keresztyén egyház. Mert Ambrózius és a többi az egyházzal énekel s az egyház ővelük. Az egyház pedig akkor is megmarad; mikor ők meghalnak s tovább énekli énekeiket.

Jer keresztyének szent kara

Dicsérjük Istenünket,

Ki vesztünket nem akarja, 

De örök életünket. 

Áldjuk, ki üdvösségünkre 

Mindent megtett örömünkre 

A Jézus Krisztus által.

Lelki útravalónk Luther: Jer, Örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.