Húsvét ünnepe után 5. vasárnap (Rogate)

A mai nap igéi az evangélikus Útmutató szerint:

Én hű vagyok - így szól az Úr -, nem tart örökké haragom. Csak ismerd el bűnödet, hogy hűtlenül elhagytad Istenedet, az Urat. (Jer 3,12b-13a)

Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened. (Lk 15,18)

A mai nap bibliai olvasmányai: Jn 16,23b-28(29-32)33 -- 1Tim 2,1-6a -- Zsolt 92

Az ünnep igéi

Szüntelenül imádkozzatok! (1Thessz 5,17)

Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem. (Zsolt 66,20)

Lekció: Jn 16,23b-27, 2Móz 32,7-14

Igehirdetési ige: Róm 8,24-27

Lelki útravaló a mai napra

HUSVÉT UTÁNI ÖTÖDIK HÉT - ROGATE

IMÁDKOZÓ GYÜLEKEZET.

János 16, 23-33.

Igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése. 

Jakab 5, 16.

Hogy az imádság milyen hathatós erő és mi mindenre képes, azt csak az hiszi el, aki megpróbálta már s a hit a tapasztalat megtanított rá. Nagy áldás a szükség, amely arra szorít, hogy az imádságba kapaszkodjunk. Csak azt tudom, hogy valahányszor igazán komolyan imádkoztam, mindannyiszor bőséges meghallgatást nyertem s többet kaptam, mint amennyit kértem. Ha olykor Isten halasztotta is, végre mégis meglett. Óh micsoda nagy dolog a kegyes keresztyén igazi imádsága! Micsoda hatalom az, hogy egy nyomorult ember a felséges Istennel beszélgethet az égben minden félelem nélkül, sőt azzal a biztos tudattal, hogy Isten szerelmes Fiáért, a mi Megváltó Úr Jézus Krisztusunkért szeretettel mosolyog rá. A szívnek és lelkiismeretnek nem kell visszariadnia, sem méltatlansága miatt kétségeskednie, va gy elrettennie, hanem bizonyosra veheti, hogy Isten már is meghallgatta, amit a Krisztusba vetett hittel kért.

Azért, atyámfiai, imádkozzatok szívvel-szájjal otthon is, templomban is, mert az imádság tartja a világot. Különben ugyan rosszul állna!

Mi Atyánk ki vagy mennyekben, 

Hozzád sietünk lélekben

S miként magad parancsolád 

Imádkozunk mint egy család. 

Add, fohászunk ne az ajkon, 

De szívünk mélyén fakadjon.

Lelki útravalónk Luther: Jer, Örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.