Ki akar még önként, bőkezűen adakozni az Úrnak? (1Krón 29,5)
Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". (2Kor 9,7)
A mai nap bibliai olvasmányai: Jn 18,33-38 -- 2Tim 3,1-9
Lelki útravaló a mai napra
Reményünkön felül
A Lélek segítségére van a mi erőtlenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik miérettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
Római levél 8, 26.
Nem rossz jel az, sőt a legjobb, ha imádságunkra látszólag az ellenkezőt kapjuk feleletül. Mint ahogyan nem okvetlen jó jel az, mikor imádságunkra minden óhajunk szerint történik. Isten tanácsa és akarata ugyanis messze felülmúlja a mienket.
Ezért van aztán sokszor úgy, hogy Isten meghallgatja ugyan imádságunkat, meg is akarja adni, amit kérünk, de egészen máskép, mint ahogyan elképzeltük. Szinte úgy látjuk, hogy Isten jobban haragszik ránk, mint imádságunk előtt s amit kértünk, messzebb van tőlünk, mint azelőtt. Mindez azért van, mert Isten módszere az, hogy mielőtt megajándékozna, összetöri és megsemmisíti azt, ami bennünk van.
Mikor aztán már minden reménytelennek látszik, mert minden az imádságunkkal ellentétesen történik, .akkor hangzik fel ama kimondhatatlan fohászkodás. Itt jön segítségére a Lélek a mi gyengeségünknek. Mert a Lélek segítsége nélkül teljességgel lehetetlen volna kibírnunk Isten imádság-meghallgató bánásmódját.
De a Lélek azt mondja: Légy erős, tarts ki, bízzál, várd ki az Urat.
Akiben a Lélek lakozik, az kibírja. Isten műve ugyanis mindig elrejtett s érthetetlen marad. Azaz mindig értelmünknek; elgondolásunknak ellentmondó alakban megy végbe.
Bár késik néha a segítség,
De biztosan eljön végre,
Ne zúgolódj, ha nyom az ínség,
Utóbb válik üdvösségre.
Ami lassan jön bizonyosabb,
Ami késik, kívánatosabb:
Légy csendes szívvel.
Lelki útravalónk Luther: Jer, Örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.
Kommentáld!