,,Nem minden,aki ezt mondja nékem:Uram! Uram! megyen be a mennyek
országába,hanem,aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát."Mt.7:21.
Uram!
Szavad most sziven ütött és elgondolkoztat.Ezeken a reggeli
elcsöndesedéseimen mindig igy szólitalak:,,Uram!" Sőt minden alkalommal
még meg is ismétlem:,,Uram!"
Nem üres szóként ejtegetem ezt a nevedet.Te ezt jól tudod.Ez bizonyos
nyugalmat is ad nekem.Valóban Uramnak tartalak.A legfőbbnek.Az
egyetlennek.Hangom forrása a szivemben van.Szavam gyökere az
irántad való szeretetem talajába nyúlik.
Nem is tiltod meg nekem,hogy igy szólitsalak,csak arra figyelmeztetsz,hogy
ez nem elég.
Te megváltó műved végrehajtása során,üdvösséget nyújtó evangéliumot
hirdettél. Igét - szót - adtál,melyhez hasonlót ,embernek más még soha-
sem mondott.De szavadnak hitelesitő pecsétet,bűntelen életed tetteivel
és ártatlanul elszenvedett haláloddal adtál.A megváltó szó,eggyé lett a
megváltó tettel.
Keresztény életem feladatává tetted,a szóval való bizonyságtételt,de
ennek hiteléül azt akarod látni,hogy Isten akaratát cselekszem is.
A keresztény szó mellé kell adnom,a keresztény tettet is.
Uram!
Engedd,hogy ajkamon neved mindig úgy csendüljön meg,mint szerelmes
szó.Ilyen vallomással engedj elindúlnom napi kötelességem teljesitésére.
Nem a magam akaratának megvalósitására,hanem Isten akaratának
szolgálatára.Ámen.
(Ordass Lajos:Útravaló)
Kommentáld!