Vezetem majd a vakokat olyan úton, amelyet nem ismertek, ismeretlen ösvényeken viszem őket. (Ézs 42,16a)

Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. (1Jn 1,5)

A mai nap bibliai olvasmányai: Lk 18,9-14 -- Ef 2,4-10 -- Zsolt 122

Az ünnep igéi

Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. (1Pt 5,5)

Lekció: Lk 18,9-14, 1Kor 15,1-10

Igehirdetési ige: 2Sám 12,1-15a

Lelki útravaló a mai napra

SZENTHÁROMSAG UTÁNI TIZENEGYEDIK HÉT

A FELEBARÁT

Lukács, 18, 9-14.

Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus és a másik vámszedő.

Lukács 18, 10. 

Lássuk csak ezt a bolond farizeust! Micsoda remek jócselekedetek! Először is hálát ad Istennek. Aztán kétszer is böjtöl hetenként. Dicsőíti Istent, tizedet ad mindenéből. Házasságot nem tör, nem erőszakoskodik, nem is lop. Lám milyen kegyesen viselkedik. Nemde csodálnivaló, gyönyörű élet?! A világ valóban nem talált volna benne semmi gáncsot. Sőt megdicsérte volna. Bár ezt maga is megteszi. De megszólal Isten s kimondja, hogy farizeus minden cselekedete istenkáromlás.

Az Isten szerelmére: miféle ítélet ez?! Meghűl bennem a vér, hiszen én fele olyan kegyes sem vagyok.

Az Isten szablyája lám de mélyre vág! "Élesebb minden kétélű fegyvernél és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig és megítéli a gondolatokat és a szívnek in dulatait." Mindennek rapotyává kell itt törnie. Nem állhat meg Isten előtt, aki földig nem alázkodik. Tehát még a legkegyesebb asszonynak is földre kell hullnia s csókolnia a legutolsó parázna lábát, sőt lábnyomát.

Lám a vámszedő megalázkodik. Nem emleget se böjtöt, se jócselekedetet, sem egyebet s mégis azt mondja az Úr, hogy bűne kisebb a farizeusénál. Merje ezek után valaki felmagasztalni magát! Ha csak ujjnyival a felebarátom, sőt a legkomiszabb bűnös fölé tolom magamat, - Isten megaláz.

Engedd meg híveidnek, 

Kegyelmes Istenünk, 

Hogy tégedet mindnyájan 

Igazán ismerjünk.

A kicsiny hitűekkel 

Együtt örvendezzünk, 

Mikor megítélsz, Uram, 

Kegyelmezz meg nekünk.

Lelki útravalónk Luther: Jer, Örvendjünk, keresztyének! c. könyvéből való.