,,Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket,és megcselekszi azokat,
hasonlitom azt a bölcs emberhez,a ki a kősziklára épitette az ő házát:
és ömlött az eső és eljött az árviz,és fújtak a szelek,és beleütköztek
abba a házba,de nem dőlt össze,mert a kősziklára épittetett."Mt.7:24-25.
Uram! Hegyi beszédedet fejezed be igy.Szokásodhoz hiven,ennek az
igazságnak ellenoldalát is megmutattad:a fövényre épitő bolond házának
az összeomlását.Két dologra figyeltem föl ma.
Az első:követésedre nem olcsó hitegetés-
sel hivod az embert.A szavadra hallgató
,,bölcs ember"-nek nem helyezed
kilátásba a megpróbáltatások nélküli
életet.Az ő élet-épületébe is éppen úgy
beleütközik a vizáradás és a szélvihar,mint bárki másnak az életébe.
A másik amire fölfigyeltem:nincs a szavadban fenyegetőzés.Aki rád nem
hallgat ,azt majd igy vagy úgy megbünteti az Isten.Szavad csak ténymeg-
állapitás .Részedről,aki sokkal messzebb látsz mint mi.
Uram!
Tanitó Igédet hasonlitod a sziklához.Ezt érzem ki ma a szavadból:kövess
Engem - és életed megáll viharok között is.
Tagadj meg,- akkor életed nem kerülheti el a pusztulást.
,,Bölcs " szivet kérek tőled,amely rád hallgat.Rád,aki messzebb látsz.
Rád ,aki mindent látsz.Ámen.
(Ordass Lajos:Útravaló)
Kommentáld!