,,...Nem tudjátok minémü lélek van ti bennetek."Lk.9:55
Uram! Van egyfajta kereszténység,amely álomvilágban él.A Zebedeus-fiak
hordoztak kezdetben ilyet a szivükben.Örömmel voltak Veled.Szerettek
Téged.Őszintén.Jó volt nekik a közeledben lenniük,előtted letelepedniük és
tanitásoddal teleszivni a lelküket.Ez az érzés uralkodott bennük:gyönyörű
dolog tanitványnak lenni.Azt hitték már nem is tanitványok,hanem minde-
nestül készek a mennyei életre.Oda vágyódtak.Akkor ütköztek bele az első
akadályba a samaritánus faluban,és álmodozó kereszténységük felborult.
Uram! Ezzel a tünettel mind a mai napig találkozom.Addig nem történik baj valakinek a keresztény lelkülete körül,amig nyugodtan élheti hitéletét.De
amikor az első akadályba beleütközik,akkor sok ember bukik meg keresz-
ténységével.Nem áld,hanem átkozódik.Hamar elfeledkezik arról a Lélekről,
amelyet Te keltegettél benne.Akkor vagyok Lelked hordozója ebben a vi-
lágban,ha megtanulom,csöndes ,tűrő alázattal keresztemet utánnad vinni.
A kereszt súlya alatt születnek meg a hű keresztények.
(Ordass Lajos:Útravaló)
Kommentáld!