,,Mig a világosságotok megvan,higyjetek a világosságban,hogy a
világosság fiai legyetek."Jn.12:36.
Uram!
Az est árnyainak közeledtén,a vándorúton lévő gyermek szivét olyan
aggódások szorongatják,amelyeket nappal nem ismert.Indokolt
aggodalmak.Mert az est árnyai az éjszaka hirnökei.Mostanában sokszor
érzem magamban a gyermeknek ezt a szorongását.Nem csak én érzem.
Szót váltok másokkal,akik ugyanilyen érzésüknek adnak kifejezést.
Máskor nem szóból hallom ezt,hanem a szemekből olvasom ki.
Mi vár a világra és benne az emberekre,ha kialszik a keresztény hit fénye
és helyét elfoglalja az a sötétség,amely az Isten nélkül élő ember belse-
jéből tör utat magának? Ma ez még csak kérdés.Azonban a választ,az
élet sok jeléből,már most is ki lehet olvasni.
Uram!
A világosság Te vagy. S a benned hivőket nevezed világosság fiainak.
Ma még a miénk vagy,és ma még sokan vallják magukat tieidnek.
Evangéliumod sugarai még rávilágitanak sok hivő életére.Egyszer szóltál
okos szüzekről,akik lámpásuk lángjának ápolására,olajat vittek magukkal.
Segits a hitünk olajára vigyáznunk! Hadd ragyogjon lámpásunk fénye a
fenyegető sötétségben.Ámen.
(Ordass Lajos:Útravaló) 
Kommentáld!