,,Jeruzsálem! Jeruzsálem! ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat
a kik tehozzád küldettek,hányszor akartam egybegyűjteni a te fiaidat,
miképpen a tyúk az ő kis csirkéit az ő szárnyai alá,és ti nem akartátok!"
Lk.13:34.
Uram! Ha a tenger viharának csöndet parancsoltál - engedelmeskedett
Neked. Egy szóval megfeddetted a gonosz lelket és az,áldozatát elhagyva elkotródott.
Kérő szavad nyomán megsokasodott a kenyér.Szótlanul teljesitette
parancsodat a halál is.Mert mindent hatalmad alá vetett mennyei Atyád.
Szereteted mennyei erejével csak az ellenszegülő emberi akarat állhat
szembe.Érthetetlenül,sokszor szembe is szegült.A Golgotán ,szinte a
diadal erejével támadt ellened.
Uram!
Szeretném ebből a tényből megérteni,amit a lelkembe akarsz irni.
Mindenekelőtt: szereteted nem zsarnok! Olyan végtelen,tiszta szeretet,
hogy még a megaláztatást is elviseli.
Aztán: ellenkező,a bűn szolgaságában járó gőgös akaratom,nem gátolhat
meg téged abban,hogy más ember,más város,más nép életében elvégez-
zed üdvözitő szerelmed csodáit.Ezt a tényt,máig is látom.
És végül: az én lázongó akaratom,egyet érhet el:önmagamra zúdithat
átkot. Szereld le -Uram-ezt az ellenkezésemet,és vonj szereteted védel-
mének melengető szárnyai alá.
Ne engedj bűnöm átka alatt megkeményednem,hanem segitsd teljesedés-
re szivem vágyát,mely Feléd vonz! Ámen.
(Ordass Lajos:Útravaló)
Kommentáld!