,,Jézus pedig hozzájuk fordulván monda:Jeruzsálem leányai,ne sirjatok
én rajtam,hanem ti magatokon sirjatok,és a ti magzataitokon."Lk.23:28.
Uram!
Érzelgős odaadást a magad irányában soha nem kerestél az embereknél.
Bár keresztutadon alig hagyta el szó az ajkadat,a kevés szó között mégis
ott volt ez a tilalmad:,,ne sirjatok rajtam!"Ennyire nem akartad az
érzelgősséget.A keresztény történelemnek voltak korszakai és bennük
kegyességi irányzatok,amelyeknek figyelmét vagy elkerülte ez a szavad,
vagy egyszerüen nem vették tudomásul.
Az ember részvétkönnyeivel nem tisztel meg téged.Inkább megbánt azokkal.Hiszen Te egészen a halálig lenyűgözően erős voltál.
Uram!
Megtiltottad a könnyet ,mely téged akart siratni.De mindenestül nem
száműzted a könnyet a keresztény életből.Sőt szükségesnek mondtad azt
a könnyet,amelyet magunk miatt hullatunk.
A bűnbánat könnyének helye van az életünkben.
Attól tartok ezt a könnyet viszont a kelleténél ritkábban látod közöttünk.
Pedig most félelmetes komolysággal fordul hozzánk az az idő,amelyről a
Golgotára vezető utadon,az asszonyoknak beszéltél.Amikor az emberek az
életnél jobban kivánják a halált.
Vezess bűnbánatra - mielőtt késő bánattal sirnék.Ámen.
(Ordass Lajos:Útravaló)
Kommentáld!