Magasztaljanak a népek, ó Isten... megáld bennünket Istenünk, az Isten. (Zsolt 67,6-7)
Paralízis betegségem dolgát Isten mindenható kezébe tettem le, és így élem életemet a tolószékben. Ez az életmód áldott megtapasztalás számomra.
De néha, amikor a "Miért éppen én?" gondolat megkísért, és kérdezem, miért olyan problémamentes mások élete, eszembe jut, hogy a látszat nem szükségszerűen tükrözi a valóságot. Egy jó állás, pénz, hírnév, vagy szépség nem szünteti meg a problémákat, és nem garantál boldogságot.
Van egy biztos módszerem arra, hogyan kezeljem az élet kihívásait. A Bibliából azt olvasom, hogy Istent illeti a mi dicséretünk (Zsolt 22,4), így hát én is dicsérem őt a nehéz körülmények között.
Amikor ezt teszem, ő áldását adja rám, bölcsességemmé és erőmmé lesz. Megtölti szívem örömmel, sőt, számat nevetéssel. Isten megtisztel azzal, hogy imáimmal és bizonyságtételeimmel szolgálhatok másoknak.
Választhatunk: élhetünk fogolyként a harag és keserűség sötétségében, vagy megtöltekezhetünk az Isten szeretetének és áldásának fényességével. Ha az Isten magasztalását választjuk, örömünk lesz.
Imádság: Istenünk, tégy képessé arra, hogy magasztaljunk téged nehéz körülményeink ellenére is. Ámen.
Örömöt lelhetünk, ha Istent dicsérjük.
Laura Jean Gray (Florida, USA)
IMÁDKOZZUNK A JÁRVÁNYOS GYERMEKBÉNULÁS KÖVETKEZMÉNYEIT VISELŐKÉRT!
Kommentáld!