1 Néhány nap múlva ismét elment Jézus Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van.

2 Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; őpedig hirdette nekik az igét.

3 Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek.

4 Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ővolt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt.

5 Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: "Fiam, megbocsáttattak a bűneid."

6 Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben:

7 "Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?"

8 Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: "Miért tanakodtok így szívetekben?

9 Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Megbocsáttattak bűneid! - vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!?

10 Azért pedig, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön - így szólt a bénához:

11 Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!"

12 Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: "Ilyet még sohasem láttunk!"

VÁLASZOLJUNK AZ ELHÍVÁSRA

Éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. (Mt 25,35-36)

Egy rehabilitációs kórházban dolgozok.

Olyan embereket látok, akiknek az élete visszavonhatatlanul megváltozott egy stroke, agysérülés vagy legyengítő betegség, mint például a rák következtében.

Bizonyos napokon úgy érzem, csodáknak lehetek szemtanúja egy beteg gyógyulása láttán, máskor viszont elszomorít, ha arra gondolok, hogy egy beteg talán úgyis csak annyira lehet jól, amennyire az elrendeltetett.

A pácienseknek és családjaiknak komoly testi kihívásokkal és egész életüket érintő változásokkal kell szembenézniük.

Semmi nem lesz már a régi. Sok emberre gondolok, akik a gondozásomba kerültek, és kiváltságnak tekintem, hogy részem lehet a gyógyulásukban. 

Amikor nekem is nehéz, eszembe jut, hogy Isten helyezett ide, hogy ezekkel az emberekkel dolgozzak.

Az is sokszor eszembe jut, hogy keresztyénként arra hívattunk, hogy erőt adjunk a gyengéknek, megnyugvást a megfáradtaknak, és reményt a szenvedőknek.

Ha nem felejtjük el, hogy Krisztushoz tartozunk, az elhívásra felelünk, és szolgálunk a körülöttünk élő embereknek, bárhol legyünk.

Imádság: Urunk, kérünk, hadd tiszteljünk és dicsőítsünk téged napi feladatainkban. Eléd hozzuk imánkban a betegeket, a gyengéket, a megfáradtakat, a szenvedőket. Ámen.

Isten szolgálatra való elhívása az élet legnagyobb jutalma. 

Sherry Brooks Martin (Dél-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK A REHABILITÁCIÓN ÁTESŐ BETEGEKÉRT!