Az emberek állandóan azt az időt és helyet keresik, melyben boldogok
lehetnek, úgy képzelve, hogy a boldogság azt jelenti: nincsenek
problémáik.
Ez teljesen téves.
Hiszen élni azt jelenti: örülünk, mert
szembe nézünk egy problémával, és megpróbáljuk legyőzni, megpróbálunk
felül kerekedni rajta. Ne szökjünk el a gondok elől.
Sokkal jobb
megállni és szembenézni velük. Aztán majd azt fogjuk látni, hogy egyik
probléma jön a másik után. Az élet állandó probléma és viszont.
De miért
tekintjük negatívumoknak a problémákat? Hiszen olyan szépek. Ez az
élet.
A normális ember:
- érzelmileg és lelkileg érett, szüleitől levált, az élet ingereire megfelelőképpen reagál
- szakmai kapcsolatait, munkáját nem színezi érzelmileg
- tevékenyen reagál az élet nehézségeire, viszontagságaira
- választ, döntéseket hoz.
Éli az életét, nem pedig általa „éltetődik”.
- engedékeny, de nem könnyen befolyásolható.
Érzékeny, de van önbizalma.
Tud szeretni.
Elfogadja a másikat.
- elfogadja a kritikát, és arra használja, hogy a jövőben ne hibázzon.
- ismeri önmagát, abszolút öntudattal éli életét.
- örül az életnek, bármilyen legyen is az.
Kommentáld!