Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld. (2Mózes19:5)
Ennek az igeversnek az eredeti fordításában Isten azt mondja, hogy az Ő népe az Ő különleges tulajdona és kincse. Ez ma ugyanúgy igaz ránk, mint annak idején Izrael gyermekeire. A János 3:18-ban Jézus azt mondta Nikodémusnak, hogy aki hisz Benne, az nem esik ítélet alá, azaz Isten soha nem fogja elutasítani.
Lehet, hogy nem érzed magad elfogadottnak, nagyra becsültnek, pedig az vagy! Az Efezusi 1:6-ban Pál azt mondja, hogy mi, akik hiszünk Krisztusban „elfogadottak vagyunk a Szerelmesben.” Ettől értékesnek és nagyra becsültnek kellene éreznünk magunkat.
Emlékszem, sorban álltunk imára várva, és véletlenül meghallottam amint egy mellettem álló hölgy azt mondta a pásztornak, aki szolgált felé, hogy mennyire gyűlöli, és megveti önmagát. A pásztor nagyon határozottan helyreigazította: „Mit gondolsz, ki vagy te? Nincs jogod ahhoz, hogy utáld magad. Isten nagy árat fizetett érted és a szabadságodért. Annyira szeretett, hogy elküldte az egyetlen Fiát, hogy szenvedjen és meghaljon érted. Nincs jogod hozzá, hogy gyűlöld, vagy elutasítsd magad. A te részed az, hogy elfogadd azt, amiért Jézus meghalt, hogy neked adhassa!”
A hölgy nagyon megdöbbent. Én magam is. Olykor kemény szavakra van szükségünk, hogy felismerjük a csapdát, amit az ördög állított számunkra.
Nem tartod magad értékesnek?
Pedig bizonyára értékes vagy, különben Mennyei Atyád nem fizetett volna ilyen hatalmas árat a megváltásodért!
Kommentáld!