„…Isten… nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is.”
(1Korinthus 10:13)
Gyakran keresünk kifogásokat gyengeségeinkre, vagy pedig másokat hibáztatunk. Egy költő így írt: „Volt egy ellenségem, akit igyekeztem megismerni, aki minden lépésemet elgáncsolta, bármerre is mentem. Terveimet akadályozta, és elállta az utamat, a nagyszerű célokra nemet mondott. Végre lerántottam róla a leplet, szemébe néztem – és magamat láttam.”
Amikor John Wesley diákjai hetente találkoztak, ezt a négy kérdést tették fel egymásnak:
1) Milyen bűnt követtél el a múlt heti találkozásunk óta?
2) Milyen kísértésekkel néztél szembe?
3) Hogyan szabadultál meg?
4) Mit gondoltál, mondtál vagy tettél, amiről nem vagy biztos, hogy bűn-e vagy sem?
Ez a négy kérdés segít abban, hogy lelkiekben éber legyél, és a helyes kerékvágásban maradj. Pál azt írja: „…Isten… nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is.” Portia Nelson írja a Kiút című értekezésében: „Az utcán sétálok. Van egy gödör az úton, és én beleesek. Elvesztem, pedig nem is az én hibám. Egy örökkévalóságig tart, míg kijutok innen.
Legközelebb megint az utcán sétálok. Van egy gödör az úton, de úgy teszek, mintha nem látnám – tehát megint beleesek.
El sem hiszem, hogy megint itt vagyok; mindenesetre nem az én hibám.
Megint az utcán sétálok. Van az úton egy gödör.
Látom, hogy ott van, mégis beleesek – ez már szokásom.
De most nyitva a szemem, és tudom, hol vagyok. Ez az én hibám. Gyorsan kimászok. Sétálok az utcán. Van egy gödör az úton. Kikerülöm.
Végül sétálok az utcán, egy másik utcán!”
Forrás: Maiige.hu
Kommentáld!