Az egyik unokahúgom 18 éves, és életének fontos szakaszához érkezett. Több főiskolára is beadta a jelentkezési lapját, és most várja a válaszokat. Várakozásban telik az élete, csakúgy, mint a többi vele egykorú diáknak.

Természetesen,  kidolgoztak már egy A, B és C tervet is. Figyelem az unokahúgomat, amint a különböző lehetőségeken töpreng: „Ha felvesznek az első helyre, amit megjelöltem, vajon, kivel leszek egy szobában? Milyen lesz az egész?”

Ahogy látom őt átmenni ezeken a dolgokon, az jutott eszembe, hogy tulajdonképpen mindannyian várunk valamire. Az élet nagy részt várakozásból áll. Az unokahúgom most élete nagy eseménye előtt áll. Azt hiszi, ha nem veszik fel, akkor vége mindennek. Pedig inkább így kellene gondolkodnia: „Oda fogok kerülni, ahova Isten akarja, hogy kerüljek, és amikor ott leszek, Isten gondoskodni fog rólam. Ő már előkészítette a lehetőségeket, és a megfelelő embereket.” Ez az, amit számára szeretnénk. Azt szeretnénk, hogy élvezze azt ahol most van, valamint az utat is, ami rá vár.

Amikor várakozunk, sokszor megkísért minket az aggódás. Isten azt mondja: „Bízz Bennem a várakozás különböző fázisaiban. Hidd el, hogy a lehető legjobbat akarom számodra.” A várakozás küszködésnek tűnhet. Főként azért, mert annyira hozzászoktunk már, hogy azonnal hozzájutunk ahhoz, amit akarunk. Egy pillanat alatt üzenetet küldhetünk a világ másik felére, vagy választ találhatunk a kérdésünkre a Google-on. Egy pillanat alatt kész az instant kávé, vagy az ebéd a gyorsétteremben. Ez az „instant” világ teszi a várakozást olyan nehézzé. Azonban, Isten nem akarja, hogy küszködjünk. Azt akarja, hogy megerősödjünk és fejlődjünk a várakozás folyamatában.

Csak gondolj arra, amikor a lepke kibújik a gubójából. Időre és erőfeszítésre van szüksége, hogy előbújjon. De amikor ez megtörténik, akkor gyönyörű pillangóvá változva tör elő, készen arra, hogy repüljön. Velünk is ez történik, amikor jól várakozunk. Erőssé és széppé válunk, készen arra, hogy magunkhoz ragadjuk mindazt, amit Isten elkészített számunkra.

Az unokahúgomhoz visszatérve, ha felveszik, akkor várnia kell arra, hogy lediplomázzon. Majd arra kell várnia, hogy elkezdje a karrierjét; azután arra, hogy férjhez menjen. Ezt követően arra kell majd várnia, hogy kisbabájuk legyen, majd pedig az első házuk megvételére. Az élet várakozásból áll, és minél hamarabb megtanulunk jól várni, annál jobban járunk!

„Akik az Úrra várnak, erejük megújul” (Ézsaiás 40:31, angolból fordítva)