OTT  TÚL  AZ  AJTÓN

Valami  boldog,nagy érzés,

a szívemnek egészen új

tisztább,szebb és ütemesebb

dobogás lett bennem az Úr.

Egy nagy békesség szállt reám,

eddig még nem volt ismerős.

Hány utat becsatangoltam,

vágytam,hívtam ,kerestem Őt.

Nekifutottam,elestem.

Csak a felszint jártam csupán.

Ma történt velem valami,

két órakor ,úgy délután.

Az  Ige mellé leültm:

Vágytam mélységekbe látni.

Vágytam az értés titkait

mélyen a szívembe zárni.

Megnyilt előttem egy ajtó.

Titkok világába léptem.

Üzenni szeretenék onnan,

ahová akkor elértem.

Üzenni,szállni szeretnék:

kar szeretnék lenni csupán,

és mindenkit átölelni,

vinni a titkok ajtaján.

Lélekrejtelem mélyében

szemlélni ősi titkokat:

Ott túl az ajtón Valaki

ezért vár ,ezért hívogat.

Az emberi lét miértjét

megérteni csak ott lehet.

Ott túl az ajtón mindenre,

mindenre kapsz feleletet.

Páskúlyné Kovács Erzsébet 1989január 25

ELTÉVEDTÜNK  A  CSILLAGOK  ALATT

Olyan árva lett ez a világ,

olyan esendők az emberek.

Olyan szánandók a bűneikben,

senki ,semmi nem vigasztalja meg.

Olyan nagyra nyúltak az árnyak,

olyan feketék az éjszakák.

Hiába minden tudomány ,csoda :

atom nem járja a szívek útját.

Kutatják az űr nagy titkait.

Felettünk rakéták rajzanak.

Csak azt nem tudják már az emberek,

egymás szívéig hogyan jussanak ?

Fáradt a lélek.Kemény útján

eltévedt már a jóakarat.

Nem talál egymásra két szép érzés:

Eltévedtünk a csillagok alatt.

Páskúlyné Kovács Erzsébet 1988

,,EGYEDÜLI REMÉNYEM"

Jaj,hova futhatnék,

hol van az én utam,

ahol elmehetnék,

itthagynám a múltam.

Mert fáj az én szívem

nagy ,sötét erdője ,

lombsuttogásba

bűnbánatom szőve.

Hajladoznak a fák,

hullnak a levelek,

merengek a sárga ,

zörgő avar felett.

Egyre ritkul a lomb,

a fa marad végül.

Elmennek a bűnök,

ha az ember vénül.

Átlátszik az erdő,

s ott tisztult már az ég.

Messze láthatárnak

lemenő napja ég.

Avarba botladoz

lábam ólomsúlya:

Elszakad a szívem 

szépen zengő húrja.

Jaj,csak ne szakadjon!

Csak egy éneket Adj!

- ,,Egyedüli reményem,

óh,Isten,csak Te vagy."

Páskúlyné Kovács Erzsébet 1988

MOST  KELL

Most kell a szívet feltárni,

most kell visszanézni az útra.

Most kell megbánni

mindent ,ami rossz,

most kell elkezden újra !

Isten kezét megfogni bátran,

alázatot,hitet tanulva.

Mint ki tud mindent mi írva van,

bölcsen,bátran menni előre,

félelem nélkül imádkozva,

kell lépni az új esztendőbe!

- A jövő még hallgatag titok.

Derűs sugarak lesznek-e?

Álmodik bennünk a reménység:

Ettől szép az ember élete!

- S ha tán szenvedést,próbát hoz,

öröm helyett bús könnyeket,

örülj,hogy méltónak tart rá,

Aki őrzi az életed.

Lelki méltóság a bánat!

Míg tart ,rendet rak magának

bensőnk titkos mélyibe

az Ige. Elmondja 

amit nem hallanál meg

a világ örömeibe.

Páskúlyné Kovács Erzsébet 1988.november29.

SZÍVEMBEN  ÚJ ÉLET DALA

Találtam egy utat,szép fehér volt.

A havas tájon télen van ilyen.

Kétoldalt dús lombú bokrok és fák.

Köztük csend vigyáz ,és béke pihen.

Mintha szárnyam nőtt volna hirtelen,

Úgy repültem a tiszta légen át :

Hallgattam egy csodálatos zene -

Nem tudom honnat jött - muzsikáját.

Szeretem én ezt a földet nagyon!

Hisz kenyeret és vizet ád nekem.

De ott,akkor és azon az úton

Tárult ki előttem a végtelen.

Messze láttam.Szemeim rányiltak,

Ami előttem eddig rejtve volt,

Hogy az ember nincs a röghöz kötve:

S szívemben már egy új élet dalolt.

Páskúlyné Kovács Erzsébet 1987 november 15.

JÖVEVÉNYEK

Jövevények vagyunk,

mondjuk szüntelen.

De Aki küldött :

általunk üzen.

Üzen ennek az 

elfáradt világnak,

mindennap leckét ad,

mint tanár a diáknak.

- Ha megtanultuk

és jó a felelet:

tovább adhatjuk 

az üzenetet.

Páskúlyné Kovács Erzsébet