Ifjabb hadadi báró Wesselényi Miklós (Zsibó, 1796. december 30. – Pest, 1850. április 21.) az országgyűlési főrendiház vezére, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági és tiszteletbeli tagja, az 1838-as pesti árvíz árvízi hajósa.
Élete
Szülei id. Wesselényi Miklós
és Cserey Heléna voltak. Örökölte édesapja erős testalkatát, amelyet
rendszeres lovaglással, sportolással tovább erősített. Tanulmányait
otthon végezte, házitanítói Tőkés János és ifjú Pataki Mózes voltak.
Közpályáját 1818-ban kezdte a vármegyegyűléseken.
1821-1822-ben Széchenyi István társaságában hosszabb utazást tett Franciaországban és Angliában. Visszatértük után az országgyűlési főrendű ellenzék vezérei lettek.
A Wesselényi-dombormű a budapesti Ferences templom északi falán.
Holló Barnabás (1865–1917) alkotása (1895)
Az 1825-ben
hosszú szünet után ismét összehívott országgyűlésen - nem lévén
magyarországi birtoka - csak "hallgató" lehetett. Annál tevékenyebb volt
azonban más téren: részt vett a Kaszinó megalapításában, javaslatot
tett magyar színház felállítására és létrehozta az első vívókört. 1831-ben az Akadémia tiszteletbeli taggá választotta. Miután Szatmárban birtokhoz jutott, az 1830-as pozsonyi diétán már a felsőtábla tagjaként, a reformmozgalom elismert vezetőjeként tündökölt.
Előtérbe kerülését Széchenyi István
is pártolta, mert úgy vélte: a "hatalmas, méltóságos, királyi tekintetű
magyar" alkalmasabb nála erre a szerepre. Wesselényit felszólalásai, 1831-ben írott, de csak két évvel később, külföldön megjelent Balítéletekről című műve az udvar, a jottányi változtatást sem engedő Metternich kancellár célpontjává tették.
Birtokát képező falvaiban, példát mutatva, elengedte a robotot és a dézsma nagy részét. Ebben Jósika Miklós, Újfalvi Sándor és mások is követték őt. Elsőként szabadította fel parasztjait a jobbágyság alól, saját költségén taníttatta őket, tanfolyamokat tartott nekik a korszerű földművelésről, állattenyésztésről. Kolozsváron, a Híd utcában nyomdája volt, itt nyomtatta ki beszédeit, tételeit, naplóját. 1835-ben Estei Ferdinánd osztrák császári herceg bezáratta a nyomdát.
1835 elején előbb az erdélyi,
majd a magyarországi királyi tábla is perbe fogta – előbbi az
1835–36-ös erdélyi országgyűlés üléseiről készített naplónak a cenzúrát
megkerülő terjesztése miatt, utóbbi az 1834. decemberi nagykárolyi
megyegyűlésen elmondott beszéde miatt, melyben igen élesen bírálta a
kormányzatot az úrbéri reformok elbuktatásáért (jóllehet felségsértőnek
tekintett kifejezés tényleges elhangoztát sohasem sikerült bizonyítani).
A perben Kölcsey Ferenc volt a védője. 1838-ban a pesti árvízben életeket mentett, ezért az árvízi hajós
nevet kapta. A perben 3 év börtönre ítélték, a büntetését a budai
várban kezdte tölteni. Két hónap után engedélyezték, hogy súlyosbodó
szembaja gyógykezelésére a sziléziai Gräfenbergbe utazzék. Innen 1843-ban tért haza és 1848-ig Zsibón élt, mint Kolozs vármegye
alispánja. 1848-ban vakon s betegen jelentős része volt abban, hogy a
kolozsvári országgyűlés is kimondta Erdély unióját Magyarországgal.
Ezzel a magyar országgyűlésnek is tagja lett, de már 1848 szeptemberében
családjával a morvaországi gyógyhelyre, Gräfenbergbe[1]
menekült, mert a forradalom nehézségeinek felismerése következtében
elvesztette hitét az ellenállás sikerében. Ehhez a lépéséhez testi
rokkantsága is hozzájárult. Felesége, Lux Anna, élete végéig ápolta.
Onnan hazatérőben tüdőgyulladást kapott és 1850. április 21-én Pesten meghalt.
A Magyar Tudományos Akadémia 1830. november 17-én az igazgatótanács tagjává és 1831. február 15-én vidéki tiszteletbeli taggá választotta; a zilahi gimnázium főgondviselője és több vármegye táblabírája volt. Érdemei vannak a kisdedóvás elterjesztése, a selyemhernyó-tenyésztés meghonosítása és a földművelés, állattenyésztés körül.
Cikkei a politikai lapokban; országgyűlési beszédei a naplókban jelentek meg:
- Nyilatkozata a magyar ellenzékről s ehhez saját viszonyáról (Erdélyi Hiradó 1846. 140.).
- Az úrbér és örökváltság tárgyábani nézetei. (Erdélyi Hiradó, 201–204.)
- Szabad-e még most is az annyira drága gabonából pálinkát főzni? (Erdélyi Hiradó, 1847. 225. sz.)
- Naplója az 1838-as pesti árvízről (Vasárnapi Újság 1888. 41. és következő számai).
Művei
- A régi híres ménesek egyike (zsibói) megszünésének okairól. Pest, 1829,.
- Balítéletekről. Írta… 1831-ben. Nyomatott Bukarestben 1833. (illetőleg Lipcsében.) [1]
- Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében. Lipcse, 1843. (Nyom. Hálában. Németre ford. 1844.)
- Teendők a lótenyésztés körül. Kolozsvár, 1847.
- Beszéd az 1834. országgyűlésen Kolozsvárott, midőn a polgárokat az
utcán katonák támadták meg. Kula, év n. (Balogh János beszédével
együtt.)
Kommentáld!