Józsué másnap korán reggel fölkelt, fölkerekedtek Sittímből, és eljutottak a Jordánhoz; ő meg Izráel fiai mindnyájan. Ott táboroztak, mielőtt átkeltek volna. 2 Három nap múlva végigmentek az elöljárók a táboron, 3 és ezt parancsolták a népnek: Ha azt látjátok, hogy a lévita papok fölemelik Isteneteknek, az ÚRnak szövetségládáját, akkor ti is kerekedjetek föl, és menjetek utána. 4 De legyen mintegy kétezer könyök távolság köztetek és közte; ne menjetek közel hozzá. Így tudjátok majd az utat, amelyen mennetek kell, hiszen nem jártatok még
soha ezen az úton.Józs 3,1-4.
VEZETNI VAGY KÖVETNI?
Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. (Péld 3,6)
Joe dacos, konok fiú volt, év közepén jött az osztályomba, s minden alkalommal próbára tett. Rövid, nehéz élete során kevés választási lehetősége volt.
Arra összpontosított, hogy ő irányítsa lépéseimet akkor is, ha alig értette, hova vezet ez. De én szilárdan tartottam magam, amíg végül rá kellett döbbennie, hogy törődöm vele, és tulajdonképpen a legjobbat akarom neki.
Év végére tudta már, hogy szeretem őt, és bízott bennem, engedte magát tanítani, vezetni.
Rájöttem, hogy Istennel való kapcsolatomban úgy viselkedem, mint Joe, mert próbálom ellenőrzésem alatt tartani a körülményeket félelemből vagy frusztráció miatt.
A szövetség ládája Isten jelenlétét szimbolizálta. Az izráelitáknak nem kellett mást tenniük, csak menni, engedni, hogy az vezessen, különösen azért, mert fogalmuk sem volt, hogy merre tartanak.
Ahogy az imádságot és az engedelmességet gyakorlom, tanulgatom, hogy ne rohanjak előre, és ne akarjam én irányítani a dolgokat.
Inkább, mint Joe, kezdem egyre inkább hinni, hogy Isten igazán szeret engem, és megbízható tanítóm és vezetőm.
Imádság: Atyánk, taníts minket várni és imádkozni, ahelyett, hogy belefutunk helyzetekbe, amik veszélyt jelentenek számunkra és mások számára is. Ámen.
Istent követve elkerülhetünk sok rossz kanyart.
Valerie Bryant-Bennett (Tennessee, USA)
IMÁDKOZZUNK A TANÁROKÉRT!
Kommentáld!