Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. (Jn 14,18)
Édesapám nemcsak azt mutatta be, milyen egy szerető, hűséges apa, hanem a legjobb barátom is volt. Most a halálos ágya mellett ülve fogtam a kezét, miközben az utolsó lélegzetvételeket vette.
A lelkemet hullámokban átjáró fájdalom mellett rádöbbentem arra, hogy árva lettem. Felnőtt korom ellenére úgy éreztem magam, mint egy hideg és ijesztő világban magára hagyott kisgyermek. Hamar ráébredtem, milyen fájdalmas lehet gyerekként elveszteni egy szülőt.
A szerető szülők képet adnak arról, milyen könyörületes hozzánk Isten. Amikor a fájdalom, vagy a félelem miatt elfelejtjük Istent, és a gondokra figyelünk, ő akkor sem felejt el minket. Van egy Atyánk, aki megalkotott bennünket, megérti érzéseinket, és azt szeretné, ha a legapróbb gondjainkkal is hozzá fordulnánk.
Hálás vagyok Istennek, aki egész életünkön át fogja a kezünket, és segítségünkre siet félelmeink között. A mi Urunk Jézus Krisztusnak szavait szívünkben forgatva tudhatjuk azt, hogy bármilyen körülmények közé kerülünk is, nem vagyunk egyedül. Nem vagyunk árvák, Isten velünk van.
Imádság: Drága Istenünk, kérünk, hogy Szentlelkeddel és igéd igazsága által, jöjj el közénk. Nélküled mind csak árvák vagyunk ebben a világban. Ámen.
Isten családjában senki sem marad árva.
James Ball (Maryland, USA)
IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK SZÜLEIKET VESZTETTÉK EL!
Kommentáld!