Világosság és sötétség: I. Mózes. 1, 1-5.

A bibliában már Mózes első könyvében olvashatunk a világosságról, és a sötétségről. Pedig Istent úgy ismerjük, mint örök világosságot! Akkor miért olvasunk sötétségről is? Valószínűen az első fejezet első és második verse között, van elrejtve egy mérhetetlen nagy tragédia, és annak nyomán keletkezhetett a sötétség, az univerzumban. De mivel a Biblia erről semmit sem közöl, ezért ez, csak feltevés. A világosságról és sötétségről, a teremtés történetében olvashatunk. Az első fejezet első 5 versében: ,,Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet. A föld pedig kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött: Akkor ezt mondta Isten: legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte. Így lett este, és lett reggel: első nap" Tehát ez a látható világ, estével kezdődött és nappallal folytatódott. Bizonyára ez a kettőség, eszünkbe juttat valamit, ugye nem nehéz kitalálni? Eszünkbe juttatja a bűnt. Az igazságot és a hazugságot, a jót és a rosszat, az engedelmességet és az engedetlenséget, az örömöt és a bánatot. És lehetne folytatni tovább. A sötétség, azt sejteti velünk, hogy a bűn, még a világ teremtése előtt, létezhetett. Az Édenkertben lévő tiltott fa is, a bűnre emlékeztet minket. A bűn megtestesítője pedig, az ős kígyó a Sátán volt. A bűn tehát sokkal hamarabb létezett, mint az első ártatlan, bűntelen emberpár. Előbb olvastuk, hogy a mélység fölött sötétség volt. Szinte elképzelhetetlen, hogy a világosság Istene, mindig sötétségben élt volna! Így bizonyosra vehető, hogy a világosság: öröktől fogva létezett! A sötétség, később keletkezett. A mi ismeretünk a világosságról és sötétségről, eléggé hézagos, Isten ismeretéhez képest. Mi a Bibliában találkoztunk a világossággal és a sötétséggel. Isten azonban nappalokban és éjszakákban, állítja elénk, a világosságot és sötétséget. Így figyelmeztet minket, tőle elpártolt bűnös életünkre. A világosság: Isten igazságára, a sötétség pedig bűnös életünkre emlékeztet minket. De ha lelki síkra tereljük a világosságot és a sötétséget, akkor nincs rosszabb dolog, mint a világosság és sötétség összekeveredése! Pedig mai világunkban, ez a keveredés egyre jobban terjed, ez által pedig a lelki élet egyre sivárabbá válik. Szomorú azonban, hogy Jézus nevében, Jézus említésével, ma már minden lehetséges. A lélekromboló eszmék, tanítások, az egyházakba is beszivárogtak, Az Úr Jézusról szóló kristálytiszta tanítás pedig, egyre jobban háttérbe szorul. Pedig az Úr Jézus, olyan világosan jelentette ki, János evangéliumában, a 8-ik fejezet, 12-ik versében: ,,Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága" Amilyen élesen elkülönül a világosság, a sötétségtől, olyan élesen különül el a lelki világosság is a lelki sötétségtől. A kettőt, nem szabadna összekeverni egymással! Mégis, ez a keveredés tapasztalható az egyházakban és gyülekezetekben. A sötétség fejedelme a Sátán pedig, különféle praktikákkal igyekezik még a hívőket is eltántorítani, az Úr Jézusban való szilárd hittől. Fél igazságokkal, látszólagos csodák által, igyekszik elterelni a figyelmet, a teljes Bibliai igazságról! Egyedül csak az Úr Jézus rendelkezik azzal az erővel és hatalommal, mellyel a sötétség fiait, világosság fiaivá tudja változtatni, Szentlelke által! Pál apostol is, az Úr Jézus csodálatos átformáló munkájára utal, az Efézusi levél 5-ik fejezetében, a 8-ik és 11-ik versben: ,,Mert egykor sötétség voltatok, most pedig világosság vagytok az Úrban: Mint a világosság fiai úgy járjatok. És ne legyen közösségetek a sötétség gyümölcstelen cselekedeteivel" Ezekben a versekben is érezhető, a világosságnak és sötétségnek éles kettéválása! Tehát mind azok, akik a világosságot összemossák a sötétséggel, sohasem fogják meglátni, Isten dicsőséges örök országát! A sötétség, sohasem bírja elviselni a világosságot, a fényt. És mivel a bűn, a sötétségben terjed, csak ott érzi jól magát. Ezért kerüli minden módon a világosságot. A legtöbb ember, azért titkolja, rejtegeti bűneit, mert szégyen volna számára, ha bűnei napfényre kerülnének. Ezért a legtöbb ember, egy életen át rejtegeti szégyenletes bűneit, és végül: a sírba viszi azokat. Csak arra nem gondol, hogy a feltámadás nagy napján, lesz majd elszámoltatás, az igaz Bíró előtt! Ott pedig, a legelrejtettebb bűn is, napfényre kerül! Nem lehet azt letagadni. De akkor már késő lesz a mea culpa, a szánom bánom is. Az ítélet pedig, rettenetes lesz, örök sötétség, kárhozat. Isten nagy kegyelme, hogy amíg a szívünk dobog, van lehetőségünk átlépni, a bűn lelki sötétségéből, a lelki világosságba! Az Úr Jézus, Golgotán bemutatott áldozata által, melyben kifizette, halálos bűnadósságunkat! Bizonyára nem könnyű dolog, az átlépés, de lehetséges! Azonban, aki még nem találkozott az élő Úr Jézus Krisztussal, az nem is veszi észre, hogy lelki sötétségben él. Sokan meg, nem tudnak elszakadni teljességgel a sötétségtől, ezért mindkét irányba fordulva keresik, félelmekkel teljes, zaklatott lelkük, igazi maradandó békességét, boldogságát. Az pedig bizonyos, hagy a világosság és sötétség, soha nem fog megbékélni egymással. Az Úr Jézus, egész életét áldozta fel értünk bűnösökért! Ezért, tőlünk is, egész életet vár! Nem szolgálhatunk félig Istennek, félig a világnak. Isten mindent megtett, értünk sötétség fiaiért, és lehetővé tette, hogy kegyelméből és jóvoltából, világosság fiaivá válhassunk! Rajtunk múlik tehát, hogy élünk - e, ezzel a felkínált ingyen való lehetőséggel, vagy sem. 

Írta: Pecznyík Pál 2014-ben.