Te vagy az az ember! 

(2 Sámuel 12, 7)

Dávid, amikor éppen hatalma és élete csúcspontján állt, nagyot bukott. Sokszor éppen a jó napok készítik elő a kísértést és a bukást. Azokban a napokban Dávid teljesen átadta magát a kényelemnek és palotájában pihengetett. Egyszerre csak egy fürdőző asszonyt pillantott meg és szívében parázna vágy támadt. - Isten ezt a bukást valamiféle erőteljes közbelépéssel megakadályozhatta volna, de nem tette meg. Engedte, hogy Dávid belesodródjék ebbe a gonosz, sötét játékba, egészen a házasságtörésig.

Isten azt akarja ugyanis, hogy ami rejtett, nyilvánvalóvá legyen. Megengedi, hogy a szakadék szélére jusson vagy ha kell, bele is essék az, aki szívében elfordul tőle és nem hallgat lelkiismerete tiltakozó hangjára vagy titkos ítéletére.

Isten tehát megengedte, hogy Dávid elbukjon, de nem hagyta őt magára. Nátán prófétát küldte el hozzá a bűnbánat üzenetével. Ennek a bizonyságtevőnek nem volt könnyű a feladata, de hűségesen átvette Isten üzenetét és továbbította egy kis történet keretében: Egy városban két ember élt, az egyik gazdag volt, a másik szegény. A gazdaghoz vendég érkezett. Mondhatnánk azt is, hogy ez a vendég a gonosz kívánság, amely az emberi lélek ajtaja előtt leselkedik és várja a kellő pillanatot, hogy besurranhasson (1 Móz 4, 7). - A vendég igényt tart arra, hogy megvendégeljék, de a gazdag sajnálja saját ökrét és juhait s elveszi a szegény egyetlen bárányát, azt adja a vendég asztalára. Dávid igazságérzete és haragja felgerjed és kijelenti: halálnak fia az ilyen ember! - „Te vagy az ember!" Dávid önmaga fölött mondja ki a halálos ítéletet. Elnémul. Igazságérzete és lelkiismerete nem tud kifogást találni.

Nátán magyarul azt jelenti: ajándék.

Amikor valaki fejünkre olvassa azt, hogy: te vagy az az ember - ez lehet Isten ajándéka, még akkor is, ha pörölycsapásként ér minket. Dávid, aki a romlás felé tántorgott, egyszeriben kijózanodott. Te vagy az és nem más! Ne máshol keresd a bűnöst! Mondd meg nyíltan és becsületesen: én vagyok az! - Nátán azonban nem állt meg ott, hogy szavaival szíven ütötte Dávidot, hanem szeme elé helyezte Isten jótéteményeinek hosszú lajstromát is. Dávid szinte elsüllyedt szégyenében. Mi mindent tett Isten értem! És mit tettem én? „Bűneiddel csak terheltél, vétkeiddel fárasztottál engem" (És 43, 24). Isten jósága vezessen téged is őszinte bűnbánatra.