Volt egyszer egy ember,aki az ő háza
udvarán oszlopot épitett az ő Istenének
De az oszlopot nem márványból farag-
ta,nem kőből épitette,hanem ezer,meg
ezer apró csillámló homok-szemcséből,
és a homok-szemcséket köddel kötötte
össze.
És az emberek,akik arra járva látták,
nevettek rajta és azt mondták:bolond.
De az oszlop csak épült,egyre épült,
mert az ember hittel a szivében épitette
az ő Istenének.
És amikor az oszlop készen állott,az
emberek még mindig nevettek és azt
mondták:majd a legelső szél összedön-
ti.
És jött az első szél:és nem döntötte
össze.
És jött a második szél:és nem döntötte
össze.
És akárhány szél jött,egyik sem döntöt-
te össze,hanem mindegyik szépen ki -
kerülte az oszlopot,amely hittel épült.
És az emberek,akik ezt látták csodál -
koztak,összesúgtak és azt mondták:
varázsló.
És egy napon berohantak az udvarába
és ledöntötték az ő oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem
sirt,hanem kiment megint az ő udvará-
ra és hittel a szivében kezdett új oszlo-
pot épiteni az ő Istenének.
És az oszlopot most sem faragta már -
ványból,sem nem épitette kőből,hanem
megint sok-sok apró homok-szemcsé-
ből és a homok-szemcséket köddel kö-
tötte össze.
Kommentáld!