Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. …nem ismerted fel meglátogatásod idejét.” (Lukács 19,41,42,44b)

Ha azután kezdünk el kutakodni az evangéliumokban, hogy hányszor látjuk Jézust sírva fakadni, akkor a Lázár történetén kívül (János 11,35) nem igazán találkozunk hasonlóval.

Pedig lett volna még oka többször is a sírásra: nem olvasunk arról, hogy sírt volna a megkísértés pusztájában, ahol minden bizonnyal kemény harcot vívott a nagy szétdobálóval, a sátánnal.

Akkor sem sírt, mikor kiválasztva tanítványait, jól tudta, hogy áruló van közöttük.

Nem látunk szemében könnyet akkor sem, amikor Péter fogadkozik, hogy a halálba is követi Őt, a Mester pedig tudja, hogy megfogja Őt tagadni.

Nem a sírással van elfoglalva  amikor elfogják, hanem ahogy a prófécia mondja: megnémul az ő nyírója előtt. A kereszten sem sír, amikor majd elviselhetetlen kínjai lesznek, hanem imádkozik azokért, akik keresztfára juttatták.

A virágvasárnapi bevonulás kapcsán Jézus nem magát siratja. Pedig ez a nap éppen azt mutatja be, hogy Jézus milyen magasról száll alá.

Mit mond minderről Pál? Jézus nem tekintette zsákmánynak, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem szolgai formát vett föl, emberekhez hasonlóvá lett, és amikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén haláláig. (Filippi 2,6-8)

Engedelmessége révén, valóban nagy utat jár be ebben az alászállásban, a mennyei dicsőségből, az emberi megaláztatás legmélyebb pontjáig. Mégsem ezt siratja. Mégsem fakad belőle fel egyszer sem, hogy: Atyám, nem volt semmi értelme!

Ő Jeruzsálemet siratja, pontosabban a benne lakókat, a sajátjait, akik nem ismerték fel meglátogatásuk idejét. Mire figyelmeztet engem a virágvasárnapi ige?

A kegyelmi időre, ami még tart, de nem tudni meddig.

Kár itt azon morfondírozni, hogy ha tudta volna Jeruzsálem, hogy meddig tart a meglátogatásuk ideje, akkor másként járt volna el.

Egyszerű, mindennapi példa erre, hogy sok mindenről tudjuk, hogy egészségtelen és akár a halálunkat is okozhatja, mégsem ügyelünk rá.

Bárcsak felettünk ne hangzana el ez a jézusi „bárcsak”!

Mi az, amit nem ismert fel Jeruzsálem? A békességre vezető utat és a meglátogatásuk idejét.

Vajon mi felismerjük a mi meglátogatásunk idejét? Az isteni kegyelem drága pillanatai ezek. Sokszor éppen könnyelmű természetünk vezet bennünket tévútra: ott lenne előttünk a lehetőség, de mi kimentésünket kérjük.

Nem szívleljük meg Jézus mondását: aki, az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.

(Lukács 9,62)

Jézus a Jeruzsálemre bekövetkező katasztrófa miatt sír, mert látja e város majdani pusztulását.

Vajon ha megállna ma ,városod bejáratánál, mit tenne?

Ami miatt Jézus siratja a szent várost, annak éppen az az oka, hogy az üdvösségét játszotta el.

Ügyelj arra, hogy nehogy te is eljátszd az időt. Áron is megvegyétek az alkalmakat. (Efézus 5,16)

Hozsánna, áldott aki jő az Úr nevében!