Vitaminszüret a konyhakertekből

A tépőzöldség termesztése talán a legegyszerűbb kerti feladat. Vágjunk bele bátran, szinte nem tudjuk elhibázni.

Spenót, a verhetetlen
Mivel egynyári, küldetése egy szezonra érvényes. Gyorsan fejlődik, és akár a vetéstől számított 7. héten már szedhető.

Legjobb, ha magvait már szeptemberben elvetjük, de sokan csak ilyenkor tavasszal kapnak észbe, ők sem késnek le semmiről, legfeljebb egy kicsit később főznek saját spenótból. A növény számára 20 cm-es a megfelelő sortávolság. A magvak már 4 C-os hőmérsékleten csíráznak, de nem kell aggódni értük, a fiatal spenót nem érzékeny a menet közben fellépő kisebb fagyokra.

Tápdús, esetleg meszes, középkötött talajokon érzi jól magát. Szerencsés, ha ágyásaira épp előző évben terítettünk trágyát vagy komposztot. Leveleit folyamatosan csipegethetjük, de mindig csak a nagyobbakat. A csoportokba álló leveleket soha ne ollóval vágjuk le, mert akkor sérülnek a szívhajtások, és kevesebb lesz a termésük.

Sóska: pikánsan fanyar

Évelő levélzöldség, mely kimondottan a savanykás talajokat kedveli, épp ott érzi magát jól, ahol a spenót csak vegetál. 30-40 cm-es sortávolságban kényelmesen nevelhető. Magvait helyre vetjük, de tőosztással is szaporítható.

Mivel igénytelen, ápolást gyakorlatilag nem igényel, beéri esővel, és szűken mért napfénnyel. A tűző napot nem is bírja, ezért jobb, ha kerítés mellé vagy árnyékba kerül, de termeszthető akár szőlősorok között is.

A magszárak folyamatos eltávolítása mellett többet terem. Kellemesen savanykás leveleit frissen szedve nyersen is elrágcsálhatjuk. C-vitamin és ásványianyag-tartalma (vas, foszfor) igen magas. Kiválóan használható friss tavaszi salátákba, körözöttekbe, vajas kenyérre szórva, fűszeres túrókrémbe.

Rebarbara gyümölcs helyett

A világon sokfelé termesztik, legnagyobb sikere talán Amerikában van, ahol a rebarbarás pite szinte nemzeti finomságnak számít. Zömök levélnyelét fogyasztjuk, hozama akkora, hogy 1-2 tő bőven fedezi egy többtagú család szükségleteit. Mivel évelő, területe kiválasztásánál számoljunk azzal, hogy a növény akár 7-8 évig is helyén maradhat.

Talaját ültetés előtt jó fél méter mélyen forgassuk át, és dúsítsuk fel szerves trágyával vagy tőzeggel. Leggyakrabban tőosztással szaporítjuk, ennek ideje március. Magról vetve először neveljünk palántákat. Ültetéskor vegyük figyelembe, hogy a rebarbara nagy tenyészterületet igényel, ezért tövei legalább egy méterre kerüljenek egymástól. Választhatjuk a zöld levélnyelű vagy a piros levélnyelű, rózsaszín húsú változatot.

Harmadik évtől szedhetjük íze akkor a legoptimálisabb. Fejlődő virágszárát mindig távolítsuk el. A levélnyeleket ne késsel vágjuk el, mindig erős csavaró mozdulattal tépjük ki egészen alul, lehetőleg a reggeli órákban. Kánikulában rendszeresen öntözzük.

Mángold, a leveles répa

Nagyméretű, akár fél méteres leveleit a spenótéhoz hasonló módon fogyasztjuk.

Legközelebbi rokona a cékla. Vitamin és ásványi-anyag- tartalma jelentős, a mángold csupa egészség. Főzeléknek, salátának kiváló, levélnyeléből spárgaszerű köretet készíthetünk.

A rutinosok már februárban palántát neveltek magról, aki viszont erről lecsúszott, még mindig vetheti helyre, vagy beszerezhet magoncokat a piacon. Igen intenzív növekedésű, ezért tápanyagigényes.

Az öntözést meghálálja. Mivel terebélyesedik, 40 cm-es sor és tőtávolságot igényel. Húsos, fodros leveleit június végétől folyamatosan szedhetjük. Kétnyári növény, de a levéltermés javát az első szezonban adja. Amikor a második évben felmagzik, ki is húzhatjuk, mert onnantól nem hoz új leveleket. Figyeljünk oda, hogy szedésnél mindig maradjon 4 db levél a növényen. Ha betetvesedik, szappanos vízzel vagy rebarbara levélből készült főzettel permetezzük.

Kárdi, igazi különlegesség

Csaknem 2 méter magas, mediterrán tájékon népszerű hazánkban ritkán termesztett zöldségnövény. Nemcsak szép, hanem finom, és B1, B2, illetve C-vitamin tartalma miatt egészséges is. Elsősorban húsos bordája, zöld levélnyele fogyasztható.

Tányérra kerülésük előtt azonban halványítani szükséges ezeket a részeket, hogy a növény keserű utóízt okozó aromái elbomoljanak. Ehhez az érintett növényszakaszokat elzárjuk a fénytől: beburkoljuk, és alul-felül elkötjük. Legalább egy hétig legyünk türelemmel. A növényeket közvetlenül fagyok előtt felszedve sötét pincében továbbhalványíthatjuk. Az így elrakott részeket sose takarjuk nejlonnal.

Kerti laboda, nagyanyáink főzeléknövénye.

Zöld, égőpiros és rózsaszín változatai kertünk feltűnő díszeként tündökölnek, s ha kigyönyörködtük magunkat, e növényeket meg is ehetjük. Úgy használjuk fel, mint a spenótot. Külön előnye, hogy azonos területen termesztve legalább kétszer annyi levéltermésre számíthatunk, méghozzá lényegesen kevesebb ráfordított munkával.

További előnye, hogy a laboda akár nyár végéig szedhető. Termesztése egyszerű magvait március végén helyre vetjük, majd a töveket palántakorban 20-30 cm-es távolságra rendezzük.

A laboda lehetőleg olyan napos helyre kerüljön, ahol nem zavaró a növény 1-1,5 méteres magassága. Jelentős ásványi-anyag- tartalma miatt a szervezetre kiegyenlítő hatást gyakorol. Fogyaszthatjuk párolva fokhagymával, tejszínesen. A többlettermés fagyasztóban hónapokig friss marad.

Gyűjtsünk saját magokat

Az elöregedő levélzöldségek felmagzanak, az egy és kétnyáriakat akkor fel is számolhatjuk. Kiásáskor azonban hagyjunk meg néhány erőteljes tövet, ezek magszárát akkor vágjuk csak le, amikor a levelek már megsárgultak. A magvakat ekkor rázogassuk ki a bugából.

Szerző: Sulyok Józsefné   Létrehozva: 2012. június 19.