Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz! És főleg ne igyekezz
Istenre hárítani a ballépésnek felelősségét.
Szabad kezet kértél és Ő,
amennyire lehetett szabad kezet adott.
A lerombolt házakért, a
drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért, és azért, hogy pénz nélkül
maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet.
Talán nem is tud
ezekről. Nem is kíváncsi arra, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd
vízcsepp közül az egyikben az izgága kis moszatocska a maga
önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja meg a
madarakra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj.
És. Hogy a
gyomrod-feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad - megeméssze az
ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja
pumpálni véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges
izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.
Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban! Nem
várhatod , hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az aki fölényes
emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál neki. Te kell fölkeressed
Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni.
Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék . Ha nem sértett
hiúságodat és csalódott önzésedet akarod neki elpanaszolni, hanem
egyszerűen csak látni akarod Őt, s megnyugodni abban, hogy van.
Ott leled mindig, a műhelyében. A vízcseppekben, amit számodra alkotott, csak nyisd ki a szemedet jól.
Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor szirmait bontja. A pillangóban, amikor szárnyra kél.
Ott dolgozik. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte,
levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit
társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor
talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog. Mélységes-mély szelíd
művész-szemével végigsimogat, és azt mondja:
- Bizony látom, rossz bőrben vagy, fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.
Kommentáld!