Zákeusról a Lukács evangéliumában olvashatunk, íme így szólnak a 19. rész, 1-10 versek:

„És bemenvén (Jézus), általméne Jérikhón. És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak, és az fővámszedő vala, és gazdag. És igyekezék Jézust látni, ki az, de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt. És előrefutván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa, mert arra vala elmenendő. És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá, mert ma nékem a te házadnál kell maradnom. És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt. És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.

Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak a felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.  Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! Mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.”

Az Igéből három dolgot tudunk meg Zákeusról: gazdag volt, foglalkozására nézve fővámszedő és alacsony termetű. A történet szempontjából valamennyi nagy jelentőséggel bír.

Gazdag volt, tehát valószínűleg nagy és szép házzal rendelkezett, nyilván ehhez jókora föld is tartozott, lehettek állatai, béresei, szolgái, cselédei. Nyilván bővölködött egyéb javakban is, lehettek arany és ezüst tárgyai, ékszerei, és ezek mellett még sok pénze.

Tellett mindenre Zákeusnak, hiszen mint olvastuk, kifejezetten jó állása volt. A vámszedők akkoriban a római megszállók részére szedték az adót és a vámot.

Ez az állás kifejezetten ellenszenves volt a zsidók számára, hiszen az adók és vámok behajtásával egy idegen hatalmat szolgáltak, tevékenységükkel saját népüket sarcolták, és Rómát gazdagították. Egyéb okból sem szerették a vámszedőket. Korruptnak, csalónak és minden tekintetben megbízhatatlannak tartották őket.

Mit üzen nekünk, mai embereknek ez az Ige, milyen tanúságokat vonhatunk le Zákeus történetéből?

Lehetsz akármilyen rossz, istentelen, embertársaidat félrevezető, erőszakos, hazug, becstelen, tolvaj, iszákos, vagy parázna, az Úr jézus Krisztus „…azért jött… hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.” Ha lát egy eltévelyedett, megtört lelket, nem bünteti, nem vádolja, nem nehezíti tovább a sorsát. Így olvashatjuk Ézsaiás könyvében: (Ézs 42, 3)

„Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki…”

Az Úr Jézus nagyon jól tudja, hogy a bűnös ember szenved. Zákeus hiába rendelkezett vagyonnal, hiába látszott rajta, hogy jól van, nem volt boldog. Szenvedett megalázóan kis termetétől, szenvedett az emberek gúnyolódásától, az emberek megvetésétől, gyűlöletétől, fenyegetésétől, átkától.

Soha egy kedves szót nem kapott senkitől, nem szerette őt senki. Annál keményebb lett, sokszor agresszivitással pótolhatta hiányosságait, néha erőn felül kellett harcolnia, de nem csupán az emberekkel, hanem néha önmagával is. Hidd el, szenvednek az alkoholisták, a drogosok is, a félrecsúszott életűek, mind. Ha nem is vallják be, de szerencsétlennek érzik magukat.

Az Úr Jézus viszont, látva istentelen életüket, és látva végzetüket, inkább szánja őket, részvétet érez irántuk, mert Ő az elesettek barátja is.

„A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.” (Jób 6, 14)

Az Úr Jézus Krisztus senkit nem kárhoztat az élete során, legyen az akár a legelvetemültebb is, hanem szeretetéből eredően megpróbál inkább a bűnös segítségére lenni.

„Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.” (Jn 3, 17)

„Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű. Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.” (145. Zsolt 8-9)

„… a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.” (Péld 8, 17)

Az Úr Jézus Krisztus azért jött el a földre, hogy a bűnösöket megbékéltesse Istennel, hogy a megromlott, istentelen ember is üdvözülhessen, megtérés és újjászületés által.

Ha nem vetette meg Zákeust sem, ne félj, téged sem vet meg, még ha Isten nélkül, bűnben jársz is, de az Istennel való találkozásért, neked is tenned kell valamit. Oda kell figyelned azok beszédére, akik hitükkel, s az abból fakadó szeretetükkel bizonyságot tesznek neked az Úr Jézus Krisztusról. Meg kell hallgatnod őket, mert azt tanítja a Biblia, hogy:

„…a hit hallásból van,…” (Róm 10, 17)

Csakhogy tudd, ha ezt is elmulasztanád, még mindig van lehetőséged arra, hogy találkozz az Úr Jézus Krisztussal. Ő nem adja fel, hogy megmentsen téged. Megkereshet, megszólíthat téged a legváratlanabb pillanatban is. Akár álmodban, akár egy emberen keresztül, akár e sorok által, és kifejezheti feléd azt a vágyát, hogy Ő szeretne veled vacsorázni, ha nem is olyan formában, mint Zákeussal, de szeretne veled beszélgetni, sőt szállást keres nálad.

„Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel.” (Jób 33, 29)