Mennyei Édesatyánk, várakozó, adventi szívvel állunk eléd ezekben a mostani időkben, mert szeretnénk méltó módon felkészülni érkezésed ünnepére.
Tudjuk azonban jól, hogy sem az értelmünk, sem az erőink nem elégségesek ahhoz, hogy mi magunk az igaz és üdvösséges életet elérjük. Inkább arról tehetünk vallást, hogy gyengék vagyunk, erőtlen a hitünk is, és a te legdrágább ajándékaidat rendre eltékozoljuk.
Kérünk ezért, hogy erősíts meg bennünket most a jóban Szentlelkeddel, aki nélkül az élet üres és hiábavaló, még akkor is, ha minden kínálkozó lehetőségét leszakítanánk is.
Mindannyian vágyunk a magasabb és tisztább életre, amit te mindig megadtál azoknak, akik tőled igaz szívvel kérték.
Ezt tesszük most mi is újra, kérjük kegyelmedet, bűneinkre a bocsánatot és a Krisztusban való új életet.
Az ő igaz és tiszta áldozatáért fogadj minket magadhoz, irgalmas Istenünk, és cselekedj velünk hatalmasan.
Ámen.
................
Harangi László: Kis Jézusom
Kis Jézusom, add meg nekem,
Hogy két sóvárgó bús szemem
Ködön, homályon általszálljon:
Add meg nekem, hogy Rád találjon!
Látod, a sok év után
Távol csillagod oly halovány.
A testem gyenge, ha kész is a lélek,
Csak messziről hangzik az angyali ének.
Pedig úgy vágyom már lenni Veled,
Csókolni áldott kis kezedet.
Sárba, hidegbe úgy reszket a lélek,
Meglelni, oh Jézusom, hol lehet Téged?
Szent mosolyodat kire hagytad?
Szemd isteni báját – mondd – kinek adtad?
Meleg, puha lelked tiszta havát,
Szent kicsi ajkad bölcs égi szavát?
Áldlak, hogy a sárba, a ködbe
Ôket helyezéd öröködbe,
Hogy adtad, oh Jézusom, hála Neked:
Kis tükreidet: a gyermekeket.
Kommentáld!