Óh mi lesz veletek!
Óh, mi lesz veletek, hazánk ifjúsága,
betölt szívetek, világ hiúsága.
Családalapítás, nem hiányzik néktek,
szabadságotokat feláldozni, féltek.
Nem látjátok, hogyan suhannak az évek?
Ti is lesztek, botra támaszkodó vének!
Családi sejtekre épül drága hazánk,
ám családok nélkül,enyészet hull reánk.
A sátán csalétke, víg, könnyelmű élet,
azt hazudja, hogy az, soha nem ér véget.
Hagyományőrzés és zenés fesztiválok,
együtt táborozó fiúk és leányok,
ma már fel sem tűnik, erkölcstelen élet,
hazánk ifjúsága, tilos útra lépett.
A két nemből valók, csak úgy összeállnak,
nincsen már jövője, a szép házasságnak.
Nem kell a házasság, gondot jelent, terhet,
abortuszok miatt, egyre fogy a nemzet!
Hazánk ifjúsága, gondolj a lelkedre,
nem tudhatod: meddig vigadhatsz kedvedre.
Oly sok a fiatal, eltékozolt élet,
későn siratja már, a sok boldog évet.
Drága fiatalok, Jézus még vár rátok,
forduljatok hozzá, meghallja imátok.
Higgyétek el, öröm oly családban élni,
hol szülő és gyermek, Isten Nevét féli.
Ő, Szentlelke által, gyermekei őre,
boldogan térhetnek, éji pihenőre.
Ha Istenhez térne, hazánk ifjúsága,
örömnap virradna, ős magyar hazánkra!
Pecznyík Pál
Kommentáld!