"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál?
Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk?
Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is?
Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is.
Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre.
De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."

Mt 6,25-34.

ÉLETCÉL

Ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? (Mt 6,25)

Azon a napon, amikor az osztályunk leérettségizett, könnyekben törtem ki. Zokogás közben azt kívántam, bárcsak én is ott lehetnék a barátaimmal, amikor elindulnak az élet nagy kalandjai felé.
Ehelyett egyedül voltam egy szigorúan őrzött börtön hideg falainak és rideg rácsainak sötét árnyékában.
A börtönben azt gondoltam, vége az életemnek. De Isten másként döntött. Tanulási lehetőség nyílt a börtönlakók számára egy szeminárium keretei között.
Kiváltságnak tekintem, hogy ott tanulhatok és megoszthatom az örömüzenetet őrizetes társaimmal.
A hegyi beszédben Jézus azt mondja, hogy tegyük félre aggodalmainkat, és figyeljünk a sokkal fontosabbakra, úgymint Isten országának és igazságának keresésére. (Mt 6,33)
Időnként mindenki kétségbe eshet, és azt gondolhatja, hogy talán elpocsékolja az életét. De nem vesszük észre, hogy az aggodalmaskodással eltöltött hosszú órák mennyi időt rabolnak el tőlünk.
Az sem számít, hogy éppen hol vagyunk, mert ha félre tudjuk tenni aggodalmainkat, és tudunk teljes erőből csak Istenre koncentrálni, akkor megtalálhatjuk őbenne életünk egyedüli célját és értelmét.

Imádság: Drága Úr Jézus, segíts sokkal jobban figyelni rád, mint önmagunkra! Ámen.

Az aggódásra elfecsérelt energiát fordíthatom Isten céljának betöltésére.
Brandon B. Brewer (Texas, USA)