Ekkor Nebukadneccar haragra gerjedve megparancsolta, hogy vezessék elő Sadrakot, Mésakot és Abédnegót. Oda is vezették ezeket a férfiakat a király elé. Nebukadneccar ezt kérdezte tőlük:
Sadrak, Mésak és Abédnegó! Igaz-e, hogy ti nem tisztelitek isteneimet és nem hódoltok az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattam? Készek vagytok-e most, ha meghalljátok a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, leborulni és hódolni a szobor előtt, amelyet csináltattam? Mert ha nem hódoltok, azon nyomban bedobnak benneteket az izzó tüzes kemencébe. És van-e olyan Isten, aki az én kezemből ki tud szabadítani benneteket?
Sadrak, Mésak és Abédnegó így válaszolt a királynak:
Ó Nebukadneccar! Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk. Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!.....
ELOLVASÁSRA:Dán 3,13-28.

A TŰZBEN

A király azonban így szólt: Én mégis négy férfit látok szabadon járni a tűzben, és nincs rajtuk semmi sérülés. A negyedik pedig olyannak látszik, mint valami isten. (Dán 3,25)

Fiatal koromban a nagymamámmal eljártunk kerámiákat festeni. Megengedte, hogy válasszak egy darabot. Miután befejeztem a festést, ő betette egy elképzelhetetlenül forró kemencébe, aztán kivette, és egy védő mázat tett rá, mielőtt újra kisütötte volna. Ez a fény kihozta a színt, fényessé és ellenállóvá tette. A kerámiadarabok sokkal ragyogóbbak lettek a kezelés után.
Mikor Sadrákot, Mésákot és Abéd-Negót a tüzes kemencébe vetették Isten iránti hűségük miatt, s mert visszautasították, hogy Nebukadneccár arany szobrát imádják, nem voltak benne biztosak, hogy Isten megmenti őket. Mégis, amint a lángok közé vetették őket, a királyt megdöbbentette, hogy sértetlenek, s mintha egy istenségszerű negyedik személy is ott lenne velük.
Az intenzív szenvedés nyomokat hagy rajtunk.
Isten nem ígér szenvedésmentes életet, de ami adatik, abban ott van velünk. S akár a kerámia, amely gyönyörűbb lesz, miután kikerül a kemencéből, Isten is életünk legintenzívebb pillanataiban formál mássá - szebbé, tartósabbá, krisztusibbá.

Imádság: Drága Urunk, a szenvedés pillanataiban adj békességet nekünk, és formálj Krisztushoz hasonlóvá! Ámen.

Isten nem ígéri, hogy távol tart a tűztől, de ott is velem van.
Adam Benson (Észak- Karolina, USA)