Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!
Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt,
mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.
Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
Zsolt 57,9-12.
HŰSÉG
Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged! (JSir 3,22-23)
Minden reggel figyelem, ahogy világosodik. Amikor megpillantom a nap ragyogó sugarait a legelő felett, tudom, hogy ideje kinyitni az istállót. A fákról a pávák sikítozva riasztják az istállóba zárt szárnyasokat, hogy jövök.
A libák türelmetlenül gágognak, hogy engedjem ki őket. Nem tudják, hogy csak őket védem éjjeli ragadozóinktól, a prérifarkastól és hiúztól. Nem értik, hogy minden, amit az istálló körül teszek, értük van. Én ennek ellenére kitartóan csinálom a dolgom.
Amint kinyitom az ajtót, a szárnyasok kitörnek. Egymáson átgázolva igyekeznek, hogy ők érjenek először az itatóhoz. A fejüket élvezettel mélyen és vadul a víz alá dugják, és ujjonganak az örömtől. Nagyon jó érzés gondoskodni róluk.
Isten is kitartóan gondoskodik rólunk. Ő óv minket akkor is, ha nem értjük meg vagy nem bízunk benne.
Ő soha nem fárad bele, soha nem alszik el, és soha nem lesz beteg. Isten örömét leli bennünk. Isten hűséges.
Imádság: Magasztalunk téged, hűséges Istenünk. Add, hogy mi is mindig hűségesek legyünk hozzád! Ámen.
Isten örömmel gondoskodik rólam.
Sharon B. Capron (Oklahoma, USA)
Kommentáld!