Akkor ezt mondta Mózes: Hatszázezer gyalogos van ebben a népben, amely között vagyok, és te ezt mondod: Húst adok nekik enni egy álló hónapig?! Vajon lehet-e annyi juhot és szarvasmarhát vágni nekik, hogy elég legyen? Vagy össze lehet-e gyűjteni a tenger minden halát, hogy elég legyen nekik? De az ÚR ezt mondta Mózesnek: Hát olyan kevés az ÚR ereje? Majd meglátod, beteljesedik-e az én beszédem, vagy sem.
Mózes kiment és elbeszélte a népnek az ÚR szavait, majd összegyűjtött hetven férfit a nép vénei közül, és a sátor köré állította őket. Az ÚR pedig leszállt felhőben, és beszélt hozzá. Majd elvett abból a lélekből, amely Mózesben volt, és annak a hetven vénnek adta. Amikor a lélek rajtuk nyugodott, akkor prófétáltak, de máskor nem.
Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiknek Eldád, a másiknak Médád volt a neve. Rajtuk is megnyugodott a lélek, mert ők is az összeírottak között voltak. De ők nem mentek ki a sátorhoz, hanem a táborban prófétáltak. Egy szolga meg elfutott és jelentette Mózesnek, hogy Eldád és Médád prófétálnak a táborban.
Akkor megszólalt Józsué, Nún fia, aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, és ezt mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!
De Mózes ezt mondta neki: Miért vagy ilyen féltékeny? Bárcsak az ÚR egész népe próféta volna, és nekik is adná lelkét az ÚR! Ezután Mózes visszavonult a táborba Izráel véneivel együtt.

4Móz 11,21-30.

NEM RÓLUNK SZÓL

Egy szolga elfutott, és jelentette Mózesnek, hogy Eldád és Médád prófétálnak a táborban. Akkor megszólalt Józsué, Nún fia, aki ifjúkorától fogva Mózes szolgája volt, és ezt mondta: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik! (4Móz 11,27-28)

Többségünk valószínűleg hallotta már a mondást, "Jótett helyébe jót várj!" Néha Istenről is így gondolkodunk: Isten jót tesz majd cserébe a jó cselekedeteinkért. Ám az Írás azt tanítja, hogy a jó tettek és a jó viselkedés nem változtatja meg Isten természetét vagy választását. Nem kell jó benyomást tennünk Istenre, hogy kiérdemeljük kegyelmét.
Mai olvasmányunkban Eldád és Médád nem követte a parancsot, hogy kimenjenek a sátorhoz, de Isten lelke rajtuk volt és prófétáltak. Időnként úgy reagálunk, mint Józsué, amikor azt látjuk, hogy Isten felhasznál olyan embereket, mint Eldád és Médád, akik mintha nem követnék Isten akaratát. Gondoljunk ezekben a pillanatokban arra, hogy nem rólunk, hanem Istenről van szó.
Isten bárkit felhasználhat a céljaira. Ez persze nem arra biztat, hogy mi nyugodtan éljünk tetszésünk szerint, vagy tétlenül várjuk Isten áldását. Ellenkezőleg, bizonyosak lehetünk benne, hogy Isten nem a teljesítményünkre vágyik, hanem arra, hogy készek legyünk az ő céljait betölteni.

Imádság: Mindenható Istenünk, nyugodjon meg Lelked rajtunk, és adj bölcsességet, hogy bízzunk életünkre vonatkozó terveidben! Tégy késszé bennünket, hogy céljaid szerint éljünk! Ámen.

Isten nem a viselkedésünk alapján dönt.
David Garcia Escobar (Valle del Cauca, Kolumbia)