Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.
Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.
Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.

Róm 8,18-28.

ISTEN KEZE MUNKÁJA

Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian. (Ézs 64,7)

A 40. házassági évfordulónk megünneplésére tett utazás során a feleségemmel lehetőségünk volt munka közben látni egy üvegfúvó mestert. Lenyűgöző volt a látvány. A mester belefújt egy hosszú csőbe, hogy az olvadó üvegből buborékot képezzen, azt folyamatosan növelje és alakítsa hő és nyomás által. Ezután hozzáadott valamiféle színes port, és végül egy gyönyörű tálat készített, amely ma már a kandallónk párkányán áll.
Ézsaiás próféta szavai jutottak eszembe, amelyben egy hasonló folyamat által válunk széppé és hasznossá Isten számára. Míg az üvegfúvó "színes porral" díszítette a tálat, annak végső formáját és anyagát a hő és a nyomás alakította ki.
Nem mindig értem, és nem mindig tetszik, amikor az élet "nyomását" és "hevét" tapasztalom. De hiszem, hogy Isten felhasználja őket arra, hogy azzá az emberré tegyen, amilyennek látni szeretne. Hiszek Isten szeretetében és jóságában.
Amikor naponta Isten kezébe tesszük életünket, bízhatunk abban, hogy ő végső lelki javunkat és az ő dicsőségét munkálja bennünk.

Imádság: Istenünk, segíts minden helyzetet olyan lehetőségként látni, amely által hasonlóvá válhatunk Jézushoz. Ámen.

Az élet nyomása által Isten alakít engem.
J. Leland Collins Jr (Virginia, USA)