Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: "Adj innom!" Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. A samáriai asszony ezt mondta:
"Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?" Mert a zsidók nem érintkeztek a samáriaiakkal.
Jézus így válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet."
Az asszony így szólt hozzá: "Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd az élő vizet? Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai is?" Jézus így válaszolt neki: "Aki ebből a vízből iszik, ismét megszomjazik, de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne."
Az asszony erre ezt mondta: "Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni."

Jn 4,7-15.

EGY KIS KORTY

Megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket. (Zsolt 107,9)

Az imatársam egy másik államban él. Amikor ugyanabban a városban éltünk, minden héten együtt imádkoztunk. Bár az évek során három különböző államban élt, telefonon keresztül folytattuk a közös imádságot.
Általában mindketten elfoglaltak vagyunk, ezért nem imádkozunk együtt olyan gyakran. De végül egyikünk ír a másiknak, és egyeztetünk egy imádságra szánt időt. Az első pár percet ilyenkor arra szánjuk, hogy megtudjuk, mi történt a másikkal, aztán imakéréseinket osztjuk meg egymással. Végül imádkozunk.
Nemrég megjegyeztük, hogy mintha ez az együtt töltött idő a szomjunkat oltaná. Nevettünk, mikor azt mondta a barátnőm: "Csak egy kis kortyra volt szükségünk". A Zsolt 107,9 azt mondja, hogy Isten megelégíti a szomjas lelkeket.
Az imádságot nem kell túlbonyolítani, és nem kell egy megadott rítust követni. Egyszerűen csak úgy beszélünk Istenhez, mintha egy barátunkhoz beszélnénk; őszintén és nyíltan jövünk Alkotónk elé a gondjainkkal és aggodalmainkkal.
Amikor a barátnőmmel befejezzük a közös imát, elbúcsúzunk, és tudjuk, hogy mindketten folytathatjuk a beszélgetést Istennel.

Imádság: Istenünk, köszönjük a barátainkat, akik segítenek időt tölteni a te jelenlétedben, és segítenek megtalálni a békét a szereteted erejében. Ámen.

Az imádság összeköt másokkal és összeköt Istennel.
Kathy Gaillard (Wisconsin, USA)