"Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: URam, URam, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk-e, nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát?
És akkor kijelentem nekik: Sohasem ismertelek titeket, távozzatok tőlem, ti gonosztevők!"
"Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva.
Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult."
Amikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, a sokaság álmélkodott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudóik.

Mt 7,21-28.

SZILÁRD VÁZ

És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, tomboltak a szelek, és nekirontottak annak a háznak, de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. (Mt 7,25)

Évekkel ezelőtt kaptunk ajándékba egy díszes, kovácsoltvasból és fából készült lócát. Kitettük egy olyan helyre, ahol jól lehetett elmélkedni, és az embereket is megfigyelhettük.
Az évek múlásával azonban megfeledkeztünk a padról, és csak költözéskor jutott eszünkbe. Háromszor is magunkkal vittük új otthonunkba, de az időjárás viszontagságaiban lassan kezdett tönkremenni. A fából készült rész korhadni kezdett, a csavarok egy része kiesett; a kovácsoltvas rész viszont ugyanolyan erős maradt.
Egyik nap feleségemmel elhatároztuk, hogy felújítjuk a padot. Amikor elkészültünk, szinte újnak tűnt, és az egész udvar sokkal szebb lett.
Ennek a padnak a sorsa hasonlít a hitben járásomra.
Gyermekként Isten iránt lángoló szeretetet éreztem. Amikor felnőttem, egy másik útra tévedtem, mert azt hittem, amit a világ jónak tart, annak helyesnek kell lennie.
Az Isten iránti erős szeretetem kezdett alábbhagyni. Szerencsére ott volt bennem a "kovácsoltvas váz", hisz olyan otthonban nőttem fel, ahol Isten, a gyülekezet és a család fontosak voltak. Ez segített, hogy megújítsam a hitemet: hogy jobban engedelmeskedjek Istennek, a családomnak, a gyülekezetnek.
Ma már a hitem egy olyan biztos hely, ahol mindig megpihenhetek és megismerhetem Isten szeretetét.

Imádság: Mennyei Atyánk, köszönjük a hit szilárd vázát és a keresztény közösséget, ami formálja az életünket. Ámen.

Isten szeretete erős váz, képes megtartani a gyengülő hitet.
Chris Mewhirter (Nebraska, USA)