Testvéreim, én szívemből kívánom, és könyörgök értük Istenhez, hogy üdvözüljenek. Mert tanúskodom mellettük, hogy Isten iránti buzgóság van bennük, de nem a helyes ismeret szerint. Az Isten igazságát ugyanis nem ismerték el, hanem a magukét igyekeztek érvényesíteni, és nem vetették alá magukat az Isten igazságának. Mert a törvény végcélja Krisztus, minden hívő megigazulására. Mózes ugyanis azt írja, hogy aki "cselekszi a törvényből való igazságot, az az ember fog élni általa". A hitből való igazság pedig így szól: "Ne mondd szívedben: Ki megy fel a mennybe?" Azért tudniillik, hogy Krisztust lehozza. Vagy: "Ki megy le az alvilágba?" Azért tudniillik, hogy Krisztust a halálból felhozza. Hanem mit mond? "Közel van hozzád az ige, a te szádban és a te szívedben", mégpedig a hit igéje, amelyet mi hirdetünk.
Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk. Az Írás is így szól: "Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg." Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: "Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül."
De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? És hogyan hirdessék, ha nem küldettek el? Így van megírva: "Milyen kedves azoknak a jövetele, akik az evangéliumot hirdetik!"

Róm 10,1-15.

BIZONYSÁGTÉTEL

Nyitott ember vagyok, de nehéz Krisztusról és az ő követéséről beszélnem. Úgy érzem, nincs jó szókincsem, ideges leszek, vajon hogyan értelmezik az üzenetet, és aggaszt, vajon tudok-e válaszolni a nehéz kérdésekre. A legtöbb ismerősöm, aki nyíltan beszél keresztény hitéről, könnyen idéz a Bibliából, rengeteg keresztény könyvet olvasott, és minden kérdést meg tud válaszolni. Ez nem én vagyok. Felkészületlen vagyok és túl rövid ideje tértem meg ahhoz, hogy másoknak beszéljek Krisztus követéséről.
De aztán ezt a sürgetést éreztem: "Csak kezdj el beszélni!" A noszogató hang olyan erőssé vált, amit már nem tudtam figyelmen kívül hagyni. Vezetésért és bátorságért imádkoztam, és Isten a fenti igével válaszolt. Rájöttem, hogy Isten tudja, soha nem lesz mindenre válaszunk. Mégis feladatunk, hogy Isten szeretetének üzenetét átadjuk.
A rákövetkező hetekben sok nem keresztény barátommal beszéltem a hitemről. A legtöbbjük meghallgatott, néhányan kérdéseket tettek fel, egy pedig eljött velem a gyülekezetbe.
Minél többet beszéltem Jézusról, annál könnyebbé vált. Csak figyelnem kellett, és követnem Isten iránymutatását.

Imádság: Drága Urunk, adj lehetőségeket beszélnünk másoknak a nagyságodról és szeretetedről! Ámen.

Nem kell mindent tudnom ahhoz, hogy megoszthassam Isten szeretetét az emberekkel.
Jennifer Brigandi (Ontario, Kanada)